Page 452 - A sírból üdvözöl
P. 452

Már emelte is a kezét, hogy bekopogjon, azonban a következő pillanatban
        egy ismerős hang csendült fel, ő pedig megdermedt, és leengedte a kezét.
             – Véded. – Stewart Wall szinte már kiabált, a hangja tisztán kihallatszott
        a folyosóra. – Már megint őt véded, a francba is, Paul, nem lehetsz ennyire
        vak!
             Naya visszafojtott lélegzettel várta a folytatást. Valamiért meglepte
        Stewart jelenléte, ugyanis titokban remélni merte, hogy kettesben maradhat
        Paullal. A kilincsre sandított, és csak ekkor vette észre, hogy az ajtó résnyire
        ki van nyitva. Az óvatlanság nagy bűn, főleg, ha egy Narroway is a közelben
        van.
             – Nem értem, mi bajod van megint. – Paul hangja visszafogottabb volt,
        és a nőnek közelebb kellett hajolnia az ajtóhoz, hogy érthesse a szavait. – De
        már elegem van abból, hogy kérdőre vonod a bizalmamat mások iránt.
             – Az a nő gyanús nekem, Paul. Figyelsz te rám egyáltalán? Nem kellett
        volna beavatnod a dologba, nem kellett volna elmenj vele...
             – Nem értem, miért zavar ez téged.
             – Talán mert én vagyok a társad? Talán mert ez az ügy jobban
        mondva... kettőnké? Azt hittem, tisztelsz annyira, hogy beleavatsz a terved
        részleteibe. De hát miért is vártam el tőled ilyet? Paul Coopert saját magán
        kívül soha nem érdekelte semmi sem, nem igaz?
             – Nincs türelmem ezt hallgatni, fejezzétek már be! – Samantha Cooper
        hangja éles volt, mire a többiek elhallgattak. Naya kíváncsi volt, hányan
        lehetnek még az irodában. – Stew-nak igaza van, Paul. Ezt nem teheted. Nem
        tehetsz azt, amit csak akarsz, ezt az ügyet nem fogod tudni megoldani egy
        olyasvalakivel, akinek nincs tapasztalata a nyomozásban, és azt sem tudja,
        hol is állunk.
             Ezután rövid csend következett, papír zizegése hallatszott, majd Paul
        fojtott hangja:
        – Azt hittem, ha más nem is, de ti megértitek. – Dühösnek és csalódottnak
        tűnt. – Naya tud valamit. Titkolózik, és biztos vagyok benne, hogy ennek köze
        van a Johnson-ügyhöz, márpedig nekem szükségem van minden olyan
        emberre, aki közelebb vihet a megoldáshoz.
             Naya elmosolyodott. Lám-lám, mit hoz a sors... Beleszaladt egy olyan
        beszélgetésbe, ami éppen róla szólt. Igaz, hallgatózni nem szép dolog, és ha
        rajtakapják, akkor annak igazán súlyos következményei lesznek, ám kíváncsi


        450
   447   448   449   450   451   452   453   454   455   456   457