Page 450 - A sírból üdvözöl

amiket kiejt a száján, mert itt még a falnak is füle van. Jobb, ha az ember
hallgat, és nem kérdez senkitől semmit... Naya úgy emlékezett ezekre a
szavakra, mintha tegnap hallotta volna őket, és nem hetekkel ezelőtt. A
nyomozó óva intette őt, figyelmeztette, hogy senkiben nem lehet megbízni,
mert nem tudhatja az ember, kivel van dolga. Nem beszélve arról, hogy még
Paul sem tudta, hány ember tartozik Wolfhoz, és hány tisztességes rendőr,
nem pedig besúgó, mert olykor akadtak olyanok is. Hiába, ha az embernek
hatalma és pénze van, bármit megtehet. És Wolfnak mindenből bőven akadt,
mi több, nem is sajnálta használni vagy bevetni egyiket sem.
Nayának görcsbe rándult a gyomra, ahogy ismét David Wolf jutott
eszébe. Ahányszor az arca befurakodott a gondolatai közé, a lába között
furcsa bizsergést érzett, és arra az éjszakára gondolt, amikor a férfi a
méregtől kótyagosan, mégis ereje teljében, minden kímélet nélkül a magáévá
tette őt.
Kirázta a hideg, és hirtelen fázni kezdett, pedig a reggeli nap a hátát sütötte,
ahogy megállt a rendőrség előtt, és felnézett a fehérre meszelt épületre.
Tömény ridegséget árasztott magából, mintha élne, és hazugság szaga
terjengett a levegőben. Naya egyáltalán nem akart bemenni oda. Nem
mintha félt volna, ám volt valami benne, ami elrettentette őt, és
visszatartotta, hogy ne mehessen be. Bizonyára amiatt a szarság miatt volt ez
az egész...
Remélte, hogy most is nyugodtan elmehet Paul irodájáig, mint ahogyan
a legelső alkalomkor is tette. Tisztán élt az emlékezetében az a pillanat, mikor
a folyosók labirintusában kóvályogva próbálta megkeresni az irodát, és a
nyomozó hirtelen elkapta a karját, majd pedig kérdőre vonta. Naya sosem
felejtette el, amit akkor, abban a pillanatban érzett, mikor megpillantotta a
férfit. Furcsa volt az egész szituáció, ő maga sem értette hirtelen, mi történik
vele. Olyan erős vonzalmat érzett iránta már az első perctől fogva, hogy meg
sem tudott szólalni a meglepettségtől. Soha nem tapasztalt érzelmek
tömkelege kerítette hatalmába, a szíve pedig őrült dobogásba kezdett.
Egyáltalán nem hasonlított arra, mikor az ember első látásra beleszeret
valakibe, ez valami sokkal, de sokkal több volt, Naya tudta ezt. És nemcsak
tudta, hanem érezte is, minden alkalommal, amikor csak találkoztak.
Titokban reménykedett azért, hogy hátha a férfi is így érez iránta, azonban
Paul jól palástolta az érzelmeit. Mindig komor arca ritkán árulta el, mire is
gondol valójában a tulajdonosa.

448