Page 445 - A sírból üdvözöl
P. 445

megszánta, és odatette sírt ásni, hogy keresni is tudjon némi pénzt a
         munkájáért.
         Nem szerette igazán az ásót, felsértette a kezét, és zavarta, hogy
         világéletében több halottat látott, mint élő embert. De legalább volt munkája
         – immár több mint negyven éve. Addig volt ideje beletörődni a sorsába.
             Nem méltatták különösebb figyelemre őt. Néha kapott egy kis plusszot
         a hozzátartozóktól, néha viszont semmi sem ütötte a markát. A mostani
         gondnok sem fizette jól. Sean Lloyd egy kibaszott nagy idióta volt, a
         sörhasával és a meggyilkolt feleségével és a kislányával együtt.
         Bobby kifejezetten utálta őt, sőt, gyűlölte. Még akkor is, ha Sean sokat
         fizetett neki azért, hogy fogja be a pofáját, ássa ki a sírt, és tegyen úgy,
         mintha nem tudná, hogy ki a gyilkos.
             Bobby a földre köpött.
         A pokolba az egésszel! Seannal is, a halott családjával is, na meg azzal a
         nőszeméllyel is, akivel az éjszaka találkozott. Igaz, szépen fizetett, de Bobby
         túl sokat beszélt neki, és ezt már megbánta. Ismerte Paul Coopert régebbről
         is, és tisztelte. Már nemcsak azért, mert Edward Cooper rendes ember volt,
         hanem, mert kiérdemelte. Egészen addig, míg rá nem jött a fájdalmas
         igazságra Sean családját illetően, hiszen csendben elintézte megölt feleség és
         gyerek ügyét, úgy, hogy még véletlenül se terelődjön a gyanú Lloyd felé.
         Hogyan is néznének az emberek egy olyanra, aki megölte a saját családját? És
         mióta lezárt az ügyet, Sean az ő seggét nyalja. A nyomozó meg persze, ki is
         használja ezt. Mindig jól jön egy adós. Na, persze. Bobby nem hitt ebben a
         közmondásban. Ez csak egy hazugság volt. Egy kibaszott nagy hazugság.
             Még ha igazat is adott magának, attól még kimondta azt, amit nem
         kellett volna kimondania, pedig azért Cooper is szép summát nyomot a
         zsebébe, mikor a lelkére kötötte, hogy hallgatnia kell. Dr. Morgan is
         megjegyezte, hogy az ember többre megy a hallgatással, a Cooper lány pedig
         még meg is fenyegette. Bobby pedig szót fogadott, és kussolt. Részben azért
         is, mert túlságosan félt Paultól. A történtek után már volt oka rá, hiszen ilyet
         még nem látott, pedig ő sem volt mai kutya.
             A legjobban mégis nem ez, hanem az a nőszemély zavarta, aki az éjszaka
         faggatta. Nem volt jó ember, Bobby érezte. A temető fái is megsúgták neki, ő
         pedig hitt nekik. Most azonban nem tudta eldönteni, mit akar az a nő a
         kapott információkkal. Mihez kezd ő Paullal, meg azzal a Saway kölyökkel?
         Talán utánuk szaglászik? Ez nem volt jó jel. Nem szabad halottak után


                                                                           443
   440   441   442   443   444   445   446   447   448   449   450