Page 442 - A sírból üdvözöl

néhány kósza szeplőt is, amitől kissé kislányosnak tűnt, ám ehhez a
gondolathoz hozzásegített a rózsaszín köntöse és a papucsa is.
– Igaz, hogy nagy intervallumot mondok, de tudna mondani valamiféle
szokatlant, ami az elmúlt egy, esetleg másfél évben történt? – folytatta a
nyomozó. – Főkén vásárlókra értem. Járt be mondjuk... egy férfi, női parókát
kérni? – Itt lopva Nayára sandított, jelezve, hogy még mindig nem felejtette
el a nő tippjét, amit egyik alkalommal mondott neki.
Faith Peterson erre nagyot nyelt. Látszólag eléggé felzaklatta őt a
nemkívánatos vendégek érkezése.
– Én... – kezdte, de elakadt. A tekintetével próbálta kerülni a nyomozóét, de
ahogy Nayára nézett, ismét összerezzent. – Igen, volt pár furcsa esetünk,
de... mármint én nemigen kérdeztem rá. Az a dolgom, hogy kiszolgáljam a
vendégeimet, nem az, hogy kérdezősködjek róluk. A legtöbb ember, aki betér
ide, az rákos, és azért kérnek parókát.
– Tehát akkor semmi szokatlan?
– N-nem tudok róla... – suttogta Faith remegő hangon, de eközben
elfordította a fejét, és a papucsát kezdte bámulni. Naya ismerte ezt a
viselkedést. Amikor az ember nem tudja, hova nézzen, amikor remeg az ajka,
mert meg kell szólaljon, és amikor akaratlanul is elfordítja a fejét, hogy ne
akadjon el a hazugságok tömkelegében. – T-tényleg, ne...
– Valóban? – szólalt meg egyszer csak Naya, mire Faith Peterson
elhallgatott. Úgy bámult a nőre, mintha esküdt ellensége lenne. A keze
ökölbe szorult az oldalán, azonban a pszichológus a jelét sem mutatta, hogy
észrevette volna a kék szemekben felcsillanó ellenszenvet és megvetést.
– Én...
– Nézze, Ms. Peterson. – Paul sóhajtott. – Keresünk valakit, érti? És
muszáj megtalálnunk, ezért szükségünk van arra, amit tud. Nem kell félnie,
nem esik bántódása. De mérföldekkel megkönnyítené a munkánkat, ha
közreműködne a segítségével.
Faith látszólag fontolóra vette az ajánlatot, majd lopva Nayára
pillantott.
– Volt... volt egy férfi... – kezdte halkan. – Még a tavaly. Rá tisztán
emlékszem, talán a sötét bőre és a viselkedése miatt. Tudja... elég sok ember
megfordul itt... De ő... más volt. Furcsa.

440