Page 439 - A sírból üdvözöl

segíthetek valamiben? Talán ön is a temetésre jött? Esetleg ellenőrizni?
Tudtommal az továbbra is a drága húga munkaköréhez tartozik.
– Így van. – Paul hangja ridegen csengett. – Én csupán elkísértem Ms.
Narrowayt a szertartásra.
– Igazán kedves magától. Ha nem haragszik, én most megyek a
dolgomra. Jobb lenne, ha maga is ezt tenné. – Azzal Mr. Lloyd feléjük
biccentett, majd bement a temető vaskapuján. Paul sóhajtott, és ellépett
Nayától, majd az autója felé indult.
– Üljön be – intett neki, ahogy beindította a motort.
– Miért utálják ennyire egymást? – kérdezte Naya, amint beszállt a
kocsiba, és bekötötte a biztonsági övét.
– Magának mindenre van egy kérdése? – Paul a gázra lépett, és az autó
csikorogva elindult.
– Tudta, hogy nem illik kérdéssel kérdésre felelni?
A nyomozó hátradőlt az ülésen, majd rásandított a nőre. Naya elkapta a
pillantását, és beharapta az ajkát. Paul ölelése jutott az eszébe, és az, amikor
a férfi óvatosan végigsimított a hátán. Megborzongott.
– Ha nem vette volna észre, már nem számít az embereknek, mi illendő, és
mi nem az. Apropó, ha már itt tartunk... Amit ma elmondtam magának...
Remélem, nem fogom sehonnan se visszahallani.
– Bízhat bennem.
– Bizalom, mi? Már megint ezzel jön? Lassan túl sok minden szól erről...
– A férfi keserű hangjától Nayának görcsbe rándult a gyomra. Nem mondott
semmit, csak elfordult, és kibámult az ablakon. A különféle boltok és a házak
színei összemosódtak, ahogy elsuhantak mellettük.
– Nem erre van a rendelőm – mondta egyszer csak, amint befordultak
egy kisebb utcába.
– Tisztában vagyok vele. Egy szóval sem mondtam, hogy visszaviszem,
vagy igen?
– Akkor mégis hová visz? Csaknem megint kávézni?
– Azt ígérte, segít a nyomozásban. Esetleg már meggondolta magát?
Naya meglepetten ránézett.
– Semmi esetre sem.

437