Page 436 - A sírból üdvözöl
P. 436

amit vele tett? Neki eszébe szokott jutni éjszakánként a Játék és annak
        minden másodperce
             Naya nagyon remélte, hogy mindegyik kérdésére igen a válasz. Hogy
        Emilyben van egy cseppnyi érzelem, és érez bűntudatot, még akkor is, ha
        nem mutatja ki. Hiába próbálta mindeddig jó emberként feltüntetni magát,
        Naya mindig is átlátott rajta. Ez a mesterkélt kedvesség, az álcázott jóindulat
        utalt valamire. Egy maszkra, amit a nő hűségesen viselt, és a gondolatra,
        hogy akar valamit. Hogy készül valamire. És Naya tudni akarta, hogy mire...
             A következő pillanatban azonban összerezzent, amint valaki hozzáért a
        derekához. Paul volt az. A keze éppen csak, hogy hozzáért, és a nő még így is
        érezte a gyengédséget a mozdulatban. Egy másodperccel később fogta csak
        fel, hogy válaszolnia kellene Emily kérdésére, azonban alig nyitotta ki a száját,
        a nő sietve közbevágott:
             – Bocsásson meg, udvariatlanság ilyet kérdezni. Bizonyára eléggé
        megviselte az, hogy elvesztette az otthonát. Néha nagy traumát tud okozni. –
        Emily szerény mosolyt erőltetett az arcára, ám Naya sokkal inkább gonosz
        vigyornak látta, mintsem kedveskedőnek. – Mindenesetre szóljon, ha
        valamire szüksége van. Biztos lehet benne, hogy Roberttel megoldanánk.
        Apropó, ha nem bánja, még lenne egy kérdésem. Mikor tervezi megnyitni a
        rendelőjét?
             Naya érezte, amint Paul végigsimít a derekán, majd elhúzódik, és zsebre
        dugja a kezét. A szíve egyre hevesebben kezdett verni, és alig tudott
        megszólalni, úgy kapkodta a levegőt.
        – A jövő hétre tervezem, hétfői kezdéssel. Már, ha egyáltalán maradt
        betegem...
             – Biztos vagyok benne, hogy maradt. – Emily mosolya most már
        gúnyosnak hatott. – Anja hiányolja a társaságát, igaz, aranyom?
             Anja felnézett az anyjára, majd szorosan hozzábújt, átkarolva a derekát.
        Nem szólalt meg, csak bólintott. A szeme immár kék volt, az a cseppnyi zöld,
        amit Naya nemrég látott, eltűnt.
             – Na, látja? Ránk biztos számíthat.
             – Köszönöm, Mrs. Griffits.
             – Apropó. – Emily most Paul felé fordult, és ragyogó tekintettel nézett
        rá. – Sikerült előrébb haladnia a nyomozással? Tudtommal, még mindig
        semmi hír a gyilkosról. Találtak már nyomokat?


        434
   431   432   433   434   435   436   437   438   439   440   441