Page 441 - A sírból üdvözöl
P. 441

megkocogtatta az ajtó üvegét, felhívva a nyomozó figyelmét, hogy az üzletet
         egy órával ezelőtt már bezárták.
             – Bent viszont még égnek a fények, és nekem nem úgy tűnik, mintha
         már takarítottak volna. – Valóban. Naya látta a földön szétszóródott
         hajcsomókat.
             Nem sokkal később Paul kopogtatásának hatására kinyílt az ajtó a
         fodrászat végében, és nő jelent meg rózsaszín köntösben és papucsban.
         Szőke haja még vizes volt, valószínűleg éppen fürdött, mikor meghallotta a
         zajt.
         – Már zárva vagyunk – mondta gyanakvóan. Az ajtó eltompította a hangját.
             – Paul Cooper nyomozó – emelte fel a jelvényét a férfi. A nő erre
         összerezzent, és egy másodpercnyi habozás után beengedte őket.
             – M-mi történt? Én nem csináltam semmit... – kezdte az ijedtségtől
         tágra nyílt szemekkel, mire Paul megrázta a fejét.
             – Csak nyugalom – mondta szelíden. – Találkoztunk már egyszer,
         emlékszik? Mikor lekértem a vásárlók listáját.
             – Ó, i-igen. – A nő reszketett, és többször is megakadt a nyelve. Olyan
         volt, mintha most tanult volna meg beszélni, és a szavak idegenek és
         íztelenek lennének a szájában. – Segíthetek valamiben?
             Naya megállt nem sokkal a nyomozó mögött, és körülnézett. A fodrászat
         meglehetősen kicsi volt, ámde igényesen berendezett. Egy hatalmas tükör
         előtt három szék foglalt helyet, körülöttük hajcsomók voltak, jelezve, hogy a
         kuncsaftoknak ide kell leülniük, ha új frizurát szeretnének varázsoltatni
         maguknak. Két polcos szekrény állt a tükör mellett, tele fésűkkel, csatokkal és
         megannyi, színes hajfestékkel. A parókák főként a kirakatban kaptak helyet,
         és mindegyik csodaszép volt. Nayának kedve támadt felpróbálni egyet, ám
         ahogy felpillantott, és egy másodpercig farkasszemet nézett a tükörképével,
         rájött, hogy egyáltalán nincs szüksége új frizurára.
             A rövid bámészkodás után odalépett Paul mellé. A férfi zsebre dugott
         kézzel állt a nő előtt, aki összefont karokkal, reszketve nézett a nyomozóra.
         – Faith Peterson, igaz? – Paul hangja most kivételesen kedves volt, Naya
         ritkán hallotta, de most bizonyára azért beszélt így, mert nem akarta még
         ennél is jobban megijeszteni a tulajdonost. A nő kelletlenül bólintott.
         Csodaszép volt, Naya nem is tagadta. Gyönyörű szőke haja a vállára omlott, a
         szeme kéken csillogott, az arcvonásai lágyak voltak. Itt-ott viszont felfedezett


                                                                           439
   436   437   438   439   440   441   442   443   444   445   446