Page 446 - A sírból üdvözöl
P. 446

kutatni, mert akkor a halál előlép a föld alól, és megtalálja azt, aki nem hagyja
        békében nyugodni a szolgáit. Igen, Bobby ezt már csak tudta. Ő tudott
        mindent, ami a halottakkal kapcsolatos, hiszen az élete felét közöttük élte le.
             Összerezzent, ahogy meghallotta a kopogást. Hirtelen pattant fel, és
        kikapcsolta a rádiót, majd haragosan kikiáltott. Nem szerette, ha este későn
        zavarják. Az este a holtaké volt, az élőknek semmi keresnivalója nem volt az
        éj leple alatt mások házánál.
        – Ki az?
             Válasz azonban nem érkezett, ellenben a kopogás ismét felhangzott. –
        Mit akar ilyenkor? – morogta a férfi, amint átszelte a konyhát és az
        előszobát, majd kinyitotta az ajtót. Amint megpillantotta, ki áll a küszöbnél,
        be akarta vágni az ajtót, azonban az illető gyorsabb volt, és odatette a lábát.
        – Rossz emberek nem léphetnek ide be. Mit akar tőlem már megint? Tűnjön
        el! Nem hallja? Takarodjon a pokolba! Oda, ahonnan jött!
             – Nem hinném, hogy pokolnak lehetne nevezni azt, ahonnan én jöttem,
        de ha az életre gondolt, akkor... nos, akkor igaza van. – A hangja olyan volt,
        akár a sátáné. Bobbyt kirázta a hideg.
             – Mit akar? – suttogta ijedten. – Már megint mit akar?!
             – Egy kérdésem lenne...
             – Nem válaszolok többre. Nem akarok több kérdést, mint ahogy maga
        se akarjon több választ. Tűnjön el innen!
             – Azt hittem, szereti a pénzt, és nekem jó sok van belőle. Na, most
        kinyitja az ajtót nekem, vagy nyissam ki én magam?
             Bobby pár másodperc gondolkodás után kitárta az ajtót, mire a nő
        belépett. Fekete öltözéke miatt valóban olyan volt, mintha magából a
        sötétségből lépett volna elő. Nem tehetett mást, be kellett engednie. Félt
        tőle, ezt nem tagadta. A rossz emberektől mindenki tart, az ember lehet
        akárhány éves is. Ám emellett még a keze is viszketni kezdett attól a kurva
        pénztől. Hiába, Bobby mindig is szaladt a pénz szagára. A szegények többsége
        már csak ilyen volt...
             – Ne haragudjon, ha ilyen kései órákban zavarom. – A nő becsukta az
        ajtót. – Tudom, hogy nem illendő, de fontos ügyben kerestem meg.
             – Mennyit fizet? – Bobby megnyalta az ajkát, és amint meglátta a nő
        kezében az összeget, már kapott volna utána, ám mégis türtőztette magát. –



        444
   441   442   443   444   445   446   447   448   449   450   451