Page 443 - A sírból üdvözöl

– Le tudná nekem írni pontosan, hogyan nézett ki? – Paul hangja
kíváncsiságot tükrözött. – És hogy miért tűnt, a maga szavaival élve,
furcsának?
– Magas volt – folytatta Faith, és nagyot nyelt. A papucsát kezdte
bámulni. – Csokoládészínű bőre volt, és rövid, göndör haja. B-bejött és női
parókát kért. Azt mondta, a feleségének kell, de még fel is próbálta. Lehet,
hogy beteg volt, nem tudom. Nem volt gyűrű az ujján sem. A paróka, amit
vett... szőke volt és a válla alá ért. – Faith tekintete hirtelen üvegessé
változott, a hangja elhalkult. A szeme elfojtott könnyektől csillogott. –
Mosolygott, és... mondta, hogy... szóval mondta... – Itt elakadt, aztán
felpillantott, és a tekintete találkozott a Nayáéval. – Most menjenek el. – Ezt
már sokkal hangosabban és határozottabban mondta. – Kérem, most azonnal
távozzanak.
– Ms. Peterson... – Paul meglepődött ezen a hirtelen változáson.
– Nem! – Faith megrázta a fejét. – Menjenek el, kérem! Most!
– Ms. Peterson, nem mehetek el úgy, hogy nem mondta el mindazt,
amit akart.
– A vendéglistát akarta, és megkapta. Ennél többet
nem akarok... nem tudok mondani. Menjenek most el, kérem!
A nyomozó hátrált egy lépést, és újabb kérdésekkel próbálkozott.
– Mit mondott magának az a férfi? Esetleg bántotta?
– N-nem, én nem...
– Akkor esetleg mondhatna egy másik időpontot is, ami jobb magának –
szólalt meg ismét Naya, mire Faith elképedve meredt rá.
– Nem – suttogta alig hallhatóan, majd felemelte a hangját. – Nem!
Menjenek. Nagyon kérem, hogy tűnjenek el!
Naya összevonta a szemöldökét.
– Esetleg holnap? – próbálkozott tovább.
Ám erre már Faith sírva fakadt. A könnyek kis patakokként ömlöttek le
az arcán, a szeme kivörösödött.
– Ha nem mennek el, betelefonálok a rendőrségre, és feljelentem magukat
zaklatás miatt! Menjenek innen!
Paul védekezőn felemelte a kezét.
– Nyugodjon meg, Ms. Peterson. Nem akartuk felzaklatni magát, esetleg...
– Nem! Tűnjenek innen! – A nő már toporzékolt.

441