Page 448 - A sírból üdvözöl

Bobby nagyot nyelt.
– Nem, kislány – mondta rekedten. – Mindkét lövés hibátlanul pontos volt.
Azért nem lőtt azonnal szívre, mert nem akart hirtelen halált. Azt akarta,
hogy az áldozatai szenvedjenek még néhány percig, de a haláluk biztos
legyen. Legalábbis én így gondolom... Az illető amilyen jól tudott nyúzni,
olyan jól tudott célozni is, hiszen tizenöt méterről lőtt, ráadásul sötétben.
Naya pár másodpercig az öreg sírásó szemébe nézett, majd a nyakához
nyomta a pengét.
– És a második lövés? Kit talált el a második lövés?!
Egy hosszú pillanatig farkasszemet néztek, aztán a férfi keserűen
felnevetett.
– Tudja a választ, akkor mégis miért kérdezi? – kérdezett vissza. – Akkor
mégis minek jött ide? Hogy azt mondjam, igaza van? Hát tessék, ha annyira
akarja, kimondom: Paul Coopert.

446