Page 453 - A sírból üdvözöl

volt, hová fajulhat még a beszélgetés.
Mindig is tudta, hogy sem Stewart, sem Samantha nem kedvelik őt. Érezte a
levegőben az elfojtott dühöt, amit mindketten próbáltak visszafojtani –
enyhe sikertelenséggel. Talán zavarta őket, hogy Paullal van? Esetleg
féltékenyek rá? Naya mosolya erre még szélesebb lett. Nem fogja feladni, és
úgy látszott, ezt Samantha és Stewart is tudja.
– Arra azért nem gondoltál, hogy valami hibádzik a tökéletes
tervedben? – Samantha hangja gúnyosan csengett, ahogy rövid hallgatás
után megszólalt. – Mégis miről titkolózna az üggyel kapcsolatban? Úgy jött
ide, hogy az égvilágon nem tudott semmiről. – Paul nem válaszolt. Ismét
papírzizegés hallatszott, majd egy tompa puffanás, mint amikor valami
nehezet ejtenek az asztalra. – És most mit is akarsz pontosan csinálni? –
folytatta a nő. – Reménykedsz benne, hogyha van is rejtegetnivalója, majd
egyik gyenge pillanatában elsuttogja neked a titkait? Ostoba vagy, ha ezt
gondolod. Ő egy Narroway.
– Már mondtam, hogy nem hiszek ezekben a semmit nem érő családi
baromságokban! Narroway, és?
– Tudod, ki volt az apja, Paul... – Stewart hangja rekedten csengett.
– És? A mi apánk Edward Cooper volt, egy idióta söpredék és...
– Nem bírsz ki egy percet sem, hogy ne szidd őt, igaz? – tört ki
Samanthából. – Csak, mert nem szeretted, nem kell folyton elismételned. De
azért ne feledd, hogy az emberek elsősorban aszerint ítélnek meg, milyennek
ismerték az apánkat. Másképp nem lenne se külön irodád és nem kaptál
volna meg egyetlen jó ügyet sem!
– Ez az egész nem róla szól! Kívánod, hogy utána menjek? Mert azt
hiszem, nemsokára teljesülni fog az óhajod.
– Paul...
– A rohadt életbe is, azt hittem, megértitek a helyzet súlyosságát!
Napról napra rosszabb, hát nem látjátok? Nem fogom kibírni, túl sokáig
vagyok már itt. Vissza kell mennem, minél hamarabb, sürget az idő.
Erre már hosszú csend következett.
– És az eskü? – Samantha suttogott. – Az... kötelez, nem? Úgy volt, hogy amíg
meg nem találod, addig... Paul, ugye... ugye, így van?
– Nem tudom, Sam. – Paul hangja csalódott volt. – Nem tudom már,
hogy van ez, csak azt érzem, hogy fáradt vagyok. Már több, mint egy éve így

451