Page 440 - A sírból üdvözöl

Paul elégedetten bólintott.
– Nos, akkor jól figyeljen – kezdte. – Van néhány hajszálunk, ami akár
nyomnak is nevezhető. Nem sok, de nem mondhatjuk azt, hogy nincs
semmink, mert bár el tudunk indulni valamilyen formában. Stewarttal az
elmúlt napokban a környező városok fodrászatainak és parókát áruló
boltjainak lekért vendéglistáit boncolgattuk. Nem mondom, hogy kellemes
munka volt, de szintén nem haladtunk előre vele.
– Most pedig meg akarja látogatni a helybélieket?
– Csupán egy párat. Még ha szükségtelennek is bizonyulna, remélem, el
tud indítani valamerre.
– Tehát melyikkel kezdjük? – Naya kíváncsian kinézett az ablakon,
miközben Paul leparkolt az út szélére.
– Rögtön ezzel, itt.
Hosszú órák után sem jutottak semmiféle eredménynek nevezhető
dologra, Nayát ez pedig zavarta. Paul mintha már hozzászokott volna a
csalódásokhoz, az arckifejezése most sem árult el többet, mint szokott; rideg
volt és közönyös, akárcsak a tekintete, vagy a hangja, amikor a
tulajdonosokkal és az alkalmazottakkal beszélt. Naya árnyékként volt
mellette, figyelmesen hallgatva azok vallomásait, ám egyszer-egyszer ő is
megszólalt, feltéve néhány jól irányzott kérdést, azonban senki nem tudott
olyan választ adni rájuk, amikkel elégedett lett volna. Az is megfordult a
fejében, hogy talán a kapott hajszálak téves nyomok, és semmi közük a
gyilkoshoz. De nem akart olyat mondani, amit még nem tudhatott biztosra.
Amúgy is, hátra volt még néhány bolt...
Amikor Naya kiszállt a kocsiból, és meglátta a hetedik boltot, felfordult a
gyomra. Maga sem tudta, miért lett hirtelen ilyen rosszul, de el kellett
fordulnia egy pillanatra, hogy Paul ne láthassa a sápadt arcát. Talán túl sok
volt ez neki mára...
A bolt kicsi volt, és látszólag fodrászatként is működött. Falai kitűntek
rikító színűkkel, a bejárat fölött neon betűkkel a Fronzena fodrászat és
parókabolt felirat díszelgett. Kívülről elég furcsának hatott az épület kinézete,
ráadásul a festése sem volt a mai. Azonban Paul még csak rá sem pillantott,
csupán az ajtó elé lépett, és lenyomta a kilincset, azonban a zár nem
engedett.
– Ilyen hamar véget ér itt a munkaidő? – kérdezte a pszichológus, és

438