Page 435 - A sírból üdvözöl

egy temetéshez. A szeme viszont csillogott, ám ahogy a tekintetük egymásba
fonódott, Naya észrevett benne valami megmagyarázhatatlanul furcsát.
Akaratlanul is hátrált egy lépést, azonban beleütközött a nyomozóba. A
szeme sarkából látta, amint Paul végigméri a nőt.
– Nahát... üdvözlöm, Mrs. Griffits. – Nagyot nyelt, ahogy kiejtette a nő
nevét. A Játék képei sorra megjelentek előtte, és megborzongott.
Csak ekkor vette észre Anját, aki az édesanyja kezébe kapaszkodva pislogott
rá. A szeme türkizkék volt, a pillantása könyörgő. Ő is feketében volt, ami
egyáltalán nem illett egy kislányhoz. Mintha a saját temetésére jött volna el,
nem pedig a máséra.
– Ön meg bizonyára Cooper nyomozó. Már találkoztunk egyszer.
– Mrs. Griffits – biccentett a férfi, a hangja azonban rideg volt.
A nő ezután Naya felé fordult, az arckifejezése sajnálkozásról
árulkodott.
– Hallottam, mi történt a lakásával – kezdte. – Igazán sajnálom a történteket.
Először valaki meglövi, aztán most ez is... Borzasztó, mennyi tragédia éri
magát ilyen rövid idő alatt. Sikerült megmentenie valamit, vagy minden a tűz
martalékává vált?
Naya nem felelt, csak összepréselte az ajkát. A keze megremegett,
ahogy ökölbe szorult, és ellenségesen meredt Emilyre.
Gyűlölte őt. Jobban, mint bárki mást. Még mindig elevenen élt benne a
gondolat, hogy Robert emiatt a nő miatt ölte meg a gyereküket és vitte
végbe a Játékot... Hogy miatta tette tönkre az életét egyetlen éjszaka
leforgása alatt.
Legszívesebben ráugrott volna, hogy ízekre tépje, hogy megmutassa neki, mi
az igazi fájdalom, hogy mit érzett ő akkor, mikor elvesztette a fiát. Vagy
esetleg Anját kellene bántania... A nyaka köré kellene fonnia az ujjait, addig
fojtogatni, míg ki nem dülledne a szeme, vagy míg el nem lilulna az ajka, és
meg nem fulladna. Meg kellene ölnie, ahogy Emily és Robert is megölte az ő
gyerekét. A bosszú mindenek felett. Az apja is erre tanította.
De ahogy a kislányra függesztette a tekintetét, hirtelen minden
gondolat kiröppent a fejéből. Képtelen lenne bántani Anját... Nem tudna ártó
szándékkal közelíteni feléje, még akkor sem, ha ezzel Emilyt is bánthatná.
Pedig mit megadna azért, hogy szenvedni látja a nőt! Emily vajon szenvedett
valaha annyira, mint ő? Vajon emésztette őt a bűntudat egy pillanatig azért,

433