Page 434 - A sírból üdvözöl
P. 434

Paul elakadt.
        – Jó ember volt, tudja, Naya? Annyira szerettem, annyira szerette mindenki!
        És tessék, meghalt egy kibaszott ötlet miatt, mert aznap éjszaka
        telefonálnom kellett neki... Én kellett volna kapjam azt a golyót. Ő
        meghallgatta volna az utolsó szavaimat... De én… én összetörtem Samantha
        szívét, Daniel bátyjáét, és mindenkiét a családjából. Megöltem őt.
             Naya szeme akaratlanul is elhomályosodott. Sosem gondolta volna,
        hogy a férfi saját magát hibáztatja a történtekért, hogy abban a tudatban jár-
        kel nap, mint nap, hogy ő volt az, aki a legjobb barátja halálát okozta. El sem
        tudta képzelni, mekkora teher lehet ez számára, mekkora keresztet jelent ez
        egy ember lelkén...
             – Nem a maga hibája – suttogta halkan, és Paul kezére simította a
        tenyerét. A férfi nem mozdult, szótlanul tűrte még azt is, hogy a nő közelebb
        húzódjon hozzá, és a karjuk összeérjen.
             – Mindenki ezt mondja. De én emlékszem, hogyan nézett rám utána
        Samantha, és hogyan nézett rám mindenki, aki... ismerte őt.
             Naya csak a fejét rázta.
        – Ostoba, ha azt gondolja, Daniel maga miatt halt meg. Amikor telefonált,
        nem gondolta, hogy ez lesz a vége... Senki sem tudta, mi lesz a vége, hogy az
        a golyó pontosan őt fogja eltalálni, hogy egyáltalán lesz ott valaki...
             Naya óvatosan végigsimított Paul kézfején. Sápadt bőre hideg volt és
        érdes.
        – Naponta halnak meg emberek. Ellenségek és barátok, ismeretlenek és
        ismerősök. Nem kell Daniel keresztjét is magára vennie, és azt hinnie, hogy
        minden másképp történne, ha aznap éjszaka nem mentek volna el a Charles
        Streetre. Maga nem gyilkos, Paul... vagy igen? Nem ölt meg senkit, nem vette
        el Daniel életét... Nincs oka a bűntudatra.
             Paul elfintorodott. Már nyitotta is a száját, hogy visszavágjon, ám ekkor
        kövek csikorgása hallatszott, és egy ismerős hang szólalt meg:
        – Nahát, micsoda meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy összefutunk itt,
        Ms. Narroway.
             Naya meglepetten felugrott, és Emily Griffitsszel találta szembe magát.
        Mint mindig, most is páratlanul gyönyörű volt. Aranybarna haját kontyba
        fogta, amiből kiszabadult néhány kósza tincs. Fekete ruhát viselt, ami
        tökéletesen simult a testére, kiemelve nőies idomait. Egyáltalán nem illett


        432
   429   430   431   432   433   434   435   436   437   438   439