Page 430 - A sírból üdvözöl
P. 430

belevágott, hát csinálja meg. De amíg Paul nem beszél neki sem a Johnson-
        ügyről, sem arról a személyről, aki emiatt halt meg, addig nincs mit kezdjen a
        helyzettel. Szóra kell bírnia a férfit. És ha ő továbbra is hallgat, hát talál mást,
        aki majd beszél.
             Hosszú percekig csak farkasszemet nézett a nyomozóval, majd elfordult,
        hogy ne kelljen látnia az arcát.
        – Daniel Saway a maga barátja volt? – kérdezte óvatosan.
             – Daniel az volt, aki. – Paul csak úgy köpte a szavakat. – Magának semmi
        köze hozzá.
             A nő most már ránézett.
        – Ha köze volt a Johnson-ügyhöz, akkor mi...
             – Nem! – kiáltott fel hirtelen a nyomozó, és olyan hirtelen pattant fel,
        hogy a széke hátraborult. Két kézzel csapott az asztalra, de olyan erővel, hogy
        az megremegett, és néhány kávéspohár leesett a földre. Naya összerezzent,
        nem számított ilyen kirohanásra. – Nem akarok róla beszélni – sziszegte Paul.
        – Nem akarom hallani a nevét! Én sem faggatom a halott fiáról, nem
        emlegetem a Játékot, sem az apját, mert tudom, hogy fáj. És én senkinek
        nem akarok fájdalmat okozni, de amint látom, ez fordítva nem mondható el.
        Maga mintha élvezné, hogy késsel szurkálhat.
             – Tudja, mi a különbség köztünk? – Naya közelebb hajolt. – Az, hogy én
        mertem beszélni a halott szeretteimről, és arról, ami velem történt. Míg
        maga úgy őrzi őket a szívében, mintha tőlük függne az élete. De tudja mit?
        Ők már nincsenek, és soha nem is fognak visszajönni. Lefogadom, hogy
        magán kívül más nem is gondol már rájuk. Nem a halottat kell őriznünk a
        szívünkben, hanem az emlékét. És azokból is a szépeket.
             Paul arca megrándult. Hátrébb lépett egyet, azonban még mindig
        ellenségesen nézett rá; a tekintete azonban teljesen mást tükrözött. A nő
        tanácstalanságot, kétségbeesettséget és dühöt vélt felfedezni a gyönyörű
        szemekben.
        – A szépeket? – A nyomozó elfintorodott. – Maga szerint hány szép emlék jut
        eszembe egy olyan férfiról, akinek a halálát én okoztam?
        – Micsoda? – Nayát meglepte ez a kérdés. A sírásó mintha azt említette
        volna, hogy Daniel gyilkosa az volt, aki megölte Johnsonékat is.
        – Úgy látszik a lefizetettje talán nem mondott el mindent...
             – Mr. Cooper...


        428
   425   426   427   428   429   430   431   432   433   434   435