Page 432 - A sírból üdvözöl

őt átölelve csitítgatta.
Naya éppen csak annyira látott be a kis helyiségbe, hogy észrevegyen két
állványt, amin nemrég még egy koporsó volt.
– Temetés volt – szaladt ki hirtelen a száján.
Paul rápillantott a gyászolókra.
– Autóbalesetben hunyt el egy férfi – mondta szárazon. – Ismertem őt.
Naya erre nem mondott semmit, csak elfordult a tömegtől, és felvette a
nyomozó lépteinek ritmusát. Paul határozottan lépdelt a barátja sírja felé,
mint aki vakon is tudná, hol temették el. Nem volt olyan messze, mint amire
Naya emlékezett. Az éjszaka során úgy tűnt, mintha Daniel Saway sírja
valahol a temető közepén lenne, esetleg még annál is messzebb. Vagy talán
csak a sötétség miatt tűnt úgy? Sötétben egyébként is minden megváltozik; a
kis dolgok nagynak tűnnek, az árnyak megkétszereződnek, az félelem pedig
kísértetként kúszik az ember szívébe, akár egy láthatatlan ellenség.
Daniel Saway nevét egy márványkőbe vésték. Gondosan formált betűk
hirdették az elhunyt nevét és életének első, majd utolsó évszámát.
Egy nagy csokor virágot támasztottak a sírkőnek, erős illata csiklandozta a nő
orrát. A földön félig leégett mécsesek és gyertyák sorakoztak, néhányat
felborított a szél.
Paul lassan leguggolt, és megigazította őket. Nem állt fel, csak továbbra is
némán meredt a sírra.
Naya tanácstalanul állt mellette, és hirtelen fogalma sem volt, mit
tehetne, vagy mondhatna. Vagy talán az lenne a legjobb, ha most az egyszer
befogná a száját, és csak hallgatna. Van, amikor a hallgatás a célszerűbb.
Ő maga is leguggolt a férfi mellé, és megkísérelte megérinteni a karját. Amint
Paul összerezzent, ő is elkapta a kezét, és elhúzódott.
– Miért hozott ide? – kérdezte halkan.
– Ezt akarja, nem? Hallani az igazságot... Ha már ennyire szeretné, hát
legyen, elmondok mindent, ami tőlem telik. – Az ösvényen csikorogtak a
kövek, ahogy az emberek járkáltak. – Daniel a legjobb barátom volt. – Paul
olyan halkan beszélt, hogy a nő alig értette a szavait. – Olyan volt nekem,
mint egy testvér. Samanthának pedig még ennél is többet jelentett. Jól
megvoltunk, együtt jelentkeztünk a főiskolára, együtt csináltuk végig a
képzést és váltunk nyomozókká. Mielőtt megkérte volna a húgom kezét, meg
akarta velem beszélni, hogy nem zavarna-e engem az, hogy ő és Samantha

430