Page 462 - A sírból üdvözöl
P. 462
befolyásos és pénzes emberek között forgok nap, mint nap, elég egy rossz
szó, egy elvétett mozdulat, és akármikor gazdagabb lehetek egy golyóval a
fejemben. Nem volt választásom, csinálnom kellett, bármennyire is
gyűlöltem. De aztán beletörődtem a sorsomba, abba, hogy ez a munkám, és
onnantól kezdve nem voltam gyilkos, csak egy eszköz, aki megölte az
embereket, mert mások azt akarták. Olyan voltam, mint egy pisztoly; a bérlő
meghúzta a ravaszt, én pedig kilőttem, és megöltem azt, akire szegezték.
Itt tartott egy kis szünetet, mielőtt folytatta volna:
– Amikor édesanyád meghalt, bosszút esküdtem. A düh vezérelt, nem a józan
ész. Azt akartam, hogy pusztuljon minden és mindenki, amiért neki meg
kellett halnia, és ez a bosszú mindennél erősebb volt, amit valaha is éreztem.
Minden reggel vele keltem, és minden este vele tértem nyugovóra. Az apám
arra tanított, hogy álljak bosszút minden rosszért. Tudod a családunk
jelmondatát, igaz? A Narrowayek túlélők, bátrak és mindent megtesznek a
bosszúért. Én is ezt tettem. Túléltem a családunkat ért veszteséget, bátor
voltam és bosszút esküdtem, mert engem erre tanítottak. De eközben ott
voltál te is, Naya. Egy kicsi, alig négy éves kislány... Fülig szerelmes voltál
belém, és folyton azt mantráztad, hogy majd a feleségem leszel. Imádtalak,
és majd' megszakadt a szívem, amikor nem tudtam elmagyarázni, mi történt
édesanyáddal... A nagyapád persze már akkor azt akarta, hogy elkezdjelek
Narrowayként nevelni, de én ellenkeztem. Kicsi voltál, nem értetted, mi
történt körülötted, de legfőképpen az enyém voltál, nem Benjaminé. Az apád
akartam lenni, Naya, nemcsak egy férfi az életedben, aki a nadrágövvel veri a
hátadat, és a gyilkolás különféle módszereit tanítja. Ezért a lányomként
neveltelek, és mindent megadtam neked, amit csak tudtam. Azt akartam,
hogy jó életed legyen, és hogy minél kevesebbet tudj meg a munkámról. Igaz,
tudtam, hogy tisztában vagy azzal, hogy a dolgaim piszkosak, ezért is nem
mártottad bele magadat. Édesanyád halálát viszont nem tudtam
megbosszulni, az unokámét már igen, de ez csak rajtad állt. Elkezdtük a
Listát, Naya, de te mondod meg, hogy befejezzük-e, vagy sem. Te döntöd el,
hogy akarod-e tovább folytatni, vagy sem. Mert ha igen, akkor mostantól
Narrowayként foglak nevelni, olyan leszel, mint én. Úgy nevellek, ahogy
engem is neveltek, de nem leszek kegyetlen. Megtanítlak, hogyan légy bátor
és túlélő, erős és önfejű, hogyan légy győztes, akinek nem fáj már semmi
sem, aki nem veszít el semmit sem.
460

