Page 462 - A sírból üdvözöl
P. 462

befolyásos és pénzes emberek között forgok nap, mint nap, elég egy rossz
        szó, egy elvétett mozdulat, és akármikor gazdagabb lehetek egy golyóval a
        fejemben. Nem volt választásom, csinálnom kellett, bármennyire is
        gyűlöltem. De aztán beletörődtem a sorsomba, abba, hogy ez a munkám, és
        onnantól kezdve nem voltam gyilkos, csak egy eszköz, aki megölte az
        embereket, mert mások azt akarták. Olyan voltam, mint egy pisztoly; a bérlő
        meghúzta a ravaszt, én pedig kilőttem, és megöltem azt, akire szegezték.
             Itt tartott egy kis szünetet, mielőtt folytatta volna:
        – Amikor édesanyád meghalt, bosszút esküdtem. A düh vezérelt, nem a józan
        ész. Azt akartam, hogy pusztuljon minden és mindenki, amiért neki meg
        kellett halnia, és ez a bosszú mindennél erősebb volt, amit valaha is éreztem.
        Minden reggel vele keltem, és minden este vele tértem nyugovóra. Az apám
        arra tanított, hogy álljak bosszút minden rosszért. Tudod a családunk
        jelmondatát, igaz? A Narrowayek túlélők, bátrak és mindent megtesznek a
        bosszúért. Én is ezt tettem. Túléltem a családunkat ért veszteséget, bátor
        voltam és bosszút esküdtem, mert engem erre tanítottak. De eközben ott
        voltál te is, Naya. Egy kicsi, alig négy éves kislány... Fülig szerelmes voltál
        belém, és folyton azt mantráztad, hogy majd a feleségem leszel. Imádtalak,
        és majd' megszakadt a szívem, amikor nem tudtam elmagyarázni, mi történt
        édesanyáddal... A nagyapád persze már akkor azt akarta, hogy elkezdjelek
        Narrowayként nevelni, de én ellenkeztem. Kicsi voltál, nem értetted, mi
        történt körülötted, de legfőképpen az enyém voltál, nem Benjaminé. Az apád
        akartam lenni, Naya, nemcsak egy férfi az életedben, aki a nadrágövvel veri a
        hátadat, és a gyilkolás különféle módszereit tanítja. Ezért a lányomként
        neveltelek, és mindent megadtam neked, amit csak tudtam. Azt akartam,
        hogy jó életed legyen, és hogy minél kevesebbet tudj meg a munkámról. Igaz,
        tudtam, hogy tisztában vagy azzal, hogy a dolgaim piszkosak, ezért is nem
        mártottad bele magadat. Édesanyád halálát viszont nem tudtam
        megbosszulni, az unokámét már igen, de ez csak rajtad állt. Elkezdtük a
        Listát, Naya, de te mondod meg, hogy befejezzük-e, vagy sem. Te döntöd el,
        hogy akarod-e tovább folytatni, vagy sem. Mert ha igen, akkor mostantól
        Narrowayként foglak nevelni, olyan leszel, mint én. Úgy nevellek, ahogy
        engem is neveltek, de nem leszek kegyetlen. Megtanítlak, hogyan légy bátor
        és túlélő, erős és önfejű, hogyan légy győztes, akinek nem fáj már semmi
        sem, aki nem veszít el semmit sem.




        460
   457   458   459   460   461   462   463   464   465   466   467