Page 525 - A sírból üdvözöl

Olyan volt, mintha csak a szél süvöltene be az ablakon keresztül, de
Naya tisztán hallotta. Igen, tudta. Tudta, hogy megtalálták. Innen már nincs
menekvés. Valami ismét csilingelt.
– Akkor hol vagy?! – kiáltott fel hisztérikusan. – Gyere elő! Mutasd meg ma-
gad!
Félsz...
– Nem félek! – sikoltott, és felpattant, ám megtántorodott, és nekidőlt a
konyhapultnak. Belehunyorgott a cigarettafüstbe, ám semmit nem látott,
csak tompa ürességet. A következő pillanatban mennydörgés hangzott fel,
mire megremegtek az ablakok, azonban Nayát nem érdekelte, csak még han-
gosabban kiáltott: – Ha kell, megteszem másodszorra is!
Csss... Az igazság...
– Mondd meg, mi a francot akarsz! – A fülére tapasztotta a kezét. A
hang immár belülről suttogott, egyre erőteljesebbnek tűnt. – Tudom, miért
keresel, tudom, mit akarsz, de nem félek! Megteszem újra, ahányszor csak
kell!
...úgyis kiderül...
– Tűnj innen! – Erre már hangosan felzokogott. Halk lépteket hallott, vö-
rös szempár villant fel a füstben, mire ő felsikoltott. – Tűnj el! Nem fog kide-
rülni... Itt nincs igazság... Nem derül ki semmi sem!
Sötét alak vált ki a szürkeségből, egyenesen feléje mászott, mire a nő
hátrálni kezdett. Szilánkok ropogtak a lábai alatt, ahogy ismét lépett egyet
hátra. Csak képzelődik... Igen, ez csak hallucináció, minden rendben van,
nincs ott semmi! Azonban a szempár most sem tűnt el, az a valami továbbra
is mászott felé. Alaktalan teste megnyúlt, a hangja éles volt, ahogy kinyitotta
a száját, a szemeiből vérvörös folyadék csepegett a padlóra. Naya sikoltott. A
füst egyre töményebbnek tűnt, már-már fojtogatta. A padló recsegett, ahogy
az alak közelebb merészkedett hozzá, ám ekkor hirtelen megnyúlt, hatalmas
szárnyak csaptak a mennyezet felé, csilingelés hallatszott, aztán megszűnt
körülötte a világ, és immár minden sötét ködbe burkolózott.
Megtaláltalak...
Igen, Naya tudta. És rettegett tőle.

523