Page 528 - A sírból üdvözöl

tőlük, nem képes abbahagyni. Nélkülük nem fogja teljesnek érezni magát,
nélkülük egy nagy senki lesz... Muszáj rávennie Kate-et, hogy adjon neki még
egy dobozzal. Biztos megérti, mennyire szüksége van rájuk...
Amikor kiszállt a kádból, és megtörölközött, már sokkal jobban érezte
magát. Igaz, kissé még kába volt, ám ahhoz elég erős, hogy elinduljon. Tudta,
hogy nem kellene vezetnie, hiszen ha elkapják, nem fogja megúszni a
büntetést, ami éppen nem hiányzott neki, ám képtelen lenne most
elgyalogolnia a gyógyszertárig, onnan pedig a rendelőig.
Sietve átöltözött, valamennyire rendbe szedte magát, azonban mielőtt
bezárta volna az ajtót, megesküdött volna rá, hogy egy pillanatra... csak
éppen egy röpke másodpercre hallotta azt a különös csilingelést, amit tegnap
este.
Már jóval elmúlt nyolc óra, mikor leparkolt a gyógyszertár előtt. Várt
még néhány percig, majd kiszállt, és lassan közelebb ment az épülethez. Az
ablakon keresztül észrevette a pult előtt álló hosszú sort, mire dühösen
felszisszent. Hamarabb kellett volna jönnie, mikor még nincsenek olyan
sokan.
Tudta, hogy Kate nem akar majd adni neki, és cirkuszolni fog, ha megint
meglátja. Féltette a munkáját, és ezt Naya meg is értette, hiszen Kate
messzemenően tilosba járt azzal, hogy adott a gyógyszerekből. Csakhogy őt
nem érdekelte az, hogy mindez nem helyénvaló... Neki kellettek azok a kurva
pirulák, és ha a nő nem akar adni neki, akkor ezentúl azt a nyomorult életét is
féltheti a munkája mellett. Nem hiába csúsztatott egy üvegszilánkot a
blúzának ujja alá... Tudta, hogy Kate nem fogja szép szóval odaadni, ő pedig
nem akarta, hogy mások is lássák a kis akcióját. Így is elég baja volt éppen...
Megvárta, míg a vásárlók nagy része végezett, és csak akkor ment be.
Ahogy a keserédes gyógyszerszag megcsapta, hirtelen felfordult a gyomra,
ugyanis a kórház jutott eszébe, és az az időszak, amit ott töltött.
Abba a sorba állt be, amelyik végén Kate szolgálta ki a vásárlókat. Közben
előreengedett két idős hölgyet, és egészen addig lézengett a
gyógyszertárban, be-beállva a sorba, míg az utolsó vásárló is távozott, így
csend borult az addig forgalmas helyre. Csak ő maradt és a két eladó.
– Kell még a Nurofenből, hozok a raktárból – szólalt meg az egyik, majd
eltűnt az egyik ajtó mögött, így Naya végre kettesben maradhatott Kate-tel,
és elfordult a szórólapos állványtól.

526