Page 532 - A sírból üdvözöl

Naya kezében megremegett az üvegszilánk. Ha most megteszi... Mert igen,
nem volt kétsége afelől, hogy nem merné megölni őt, de ha Naya itt és most
képes lenne rá, akkor neki vége. Oda az élete, a karrierje, a házassága,
mindene... Egy doboz gyógyszerrel fizetni mindezért? Akkor inkább átadja az
összeset, ha kell, minden orvosi papír nélkül, csak szabadulhasson végre!
– Esküszöm, hogy adok! – suttogta rémülten. – Csak eressz el, mielőtt valaki
meglát! Könyörgöm! Annyit adok, amennyi kell!
Naya erre sietve elengedte, és lépett egyet hátra, majd visszacsúsztatta
a szilánkot a blúzának ujja alá.
Kate a nyakához kapott, és megtapogatta azt a részt, ahová nemrég még a
szilánk éle fúródott, és ahol egy aprócska, lilás folt jelent meg ennek jeléül.
Összepréselte az ajkait, ahogy Naya elszántságot tükröző tekintetébe nézett,
majd elfordult, és az egyik polc leghátuljáról előhalászott egy doboz
gyógyszert, majd levágta a pultra, és a biztonság kedvéért hátrált néhány
lépést.
– Nesze, de nem tőlem kaptad. Tudod az árát – sziszegte ellenségesen.
Naya sietve a zsebébe süllyesztette a dobozt, és megkönnyebbülten
felsóhajtott.
– Írd fel a többi mellé – vetette oda.
– Nem tehetem – ellenkezett Kate, mire Naya dühösen ökölbe szorította
a kezét. Még ezek után is nemet mer mondani neki? – Nem fogod kifizetni, ez
pedig nagyon drága gyógyszer. Több hónapja nem fizettél... A fizetésemből
kellett kipótoljalak, másképp feltűnt volna, hogy valaki hitelre ad egy igen
drága gyógyszert, ráadásul orvosi papírok nélkül.
– Kifizetem, megígérem – mondta végül kelletlenül, és a kijárat felé
indult.
– Naya...
Még visszafordult az ajtóból, és keserű mosolyt villantott a nőre.
– Köszönöm, Kate! És ne feledd: én sem szólok, ha te sem.
Azt már nem tette hozzá, hogy ez nem sokáig lesz még így. Ha majd
sikerül a terve, és szépen elhúz innen a francba, nem lesz szüksége erre az
idióta Kate-re és a kurva gyógyszereire. Ha pedig neki nem lesz szüksége rá,
nos... akkor majd megteszi azt, amit meg kell tennie. Elvégre, bárhová is tart
az ember, sosem szabad nyomot hagynia maga után, hiszen honnan
tudhatja, ki követi őt?

530