Page 534 - A sírból üdvözöl

hitte, ha nagy lesz, James lesz majd a férje, gyerekeik lesznek, és
összeházasodnak. Utána persze felnőttként másképp látta a dolgot, és ezt a
kislányos szerelmet mélyen eltemette magában. Azt hitte, ott is marad és
sosem fog előtörni újra. Csakhogy tévedett...
Nem, az elején ő maga sem tudta, mi ez az egész. James olyan hatással
volt rá, mint még senki más. Valahányszor meglátta őt, a mellkasa
összeszorult, a szíve hevesebben kezdett verni, ő pedig egész testében
remegett, olyannyira kívánta az érintését, amit James sosem tagadott meg
tőle. Ujjaival mindig végigsimított az arcán és a karján, gyengéd csókokat
lehelt a kézfejére és a homlokára. Naya minden alkalommal beleszédült...
Mindig elérte, hogy a férfi közelében lehessen, hogy hozzáérhessen,
megölelhesse, és hogy éjszakánként összebújva alhassanak el.
Nem akart mást, csak vele lenni, és olyannyira vágyott rá, hogy az már szinte
fájt. Égető vágy marcangolta, olyan volt, mintha forró vasat nyomtak volna a
bőrére, legbelül pedig úgy lángolt, akárcsak a tűz. Minden porcikájával
Jamest követelte...
Ám eközben borzasztóan félt, hogy a férfi talán rájön a titkára. Hogy egy
beszélgetés folytán a cukrászdában meghallja a heves szívdobogását, hogy
észreveszi, hogy a véletlennek tűnő érintések a karján nem is annyira
véletlenek, mint ahogy elsőre látszanak. Elvégre, a Narrowayek előtt nincs
titok.
Csakhogy James, ha észrevett is valamit, nem mutatta. Ugyanolyan
természetesen viselkedett vele, mint eddig. Több százszor elsuttogta neki,
mennyire gyönyörű, amikor csak tudta, a karjába zárta a lányát, és
éjszakánként mindig szorosan magához ölelte a takaró alatt. Egy pillanatra
sem engedte el, Naya pedig ilyenkor a mellkasába temetett arccal
mosolygott, és úgy érezte, ő a legszerencsésebb nő ezen a földön.
Jamest szeretni más volt, mint Robertet...

* * *

A baleset nyomait nem lehet eltüntetni, Naya ezt jól tudta. Az égési
sérülések a lábán olyan bizarr látványt nyújtottak, hogy jobbnak látta, ha

532