Page 535 - A sírból üdvözöl
P. 535

minden nap beköti, csakhogy ne kelljen látnia a rózsaszínes bőrt. A karján, a
         hasán és a combjain még mindig látszottak a betört üveg okozta hegek, az
         arcán ellenben teljesen eltűntek a sebek, habár az álla alatt még nem múlt el
         egy. Lám, lám, mit tett vele Robert egyetlen éjszaka leforgása alatt...
         Nemcsak a lelkébe tiport bele, hanem egyenesen a testét is tönkretette.
         Hogyan menjen majd így ki az utcára? Takargatnia kell a lábait, másképp
         bizonyára mindenki megbámulná az úton.
             Az apját persze nem érdekelték a sebek. Minden este ugyanolyan
         higgadtan kente be a lábait az orvosok által felhagyott kenőccsel, és
         ugyanolyan szeretetteljesen mosolygott rá, valahányszor Naya emiatt
         panaszkodott.
         – Gyönyörű vagy – mondogatta nap mint nap, egészen addig, míg Naya el
         nem hitte, hogy ez igaz. Hogy még így is lehet csodaszép valaki számára.
             James továbbra is részt vett a gyógytornákon, és minden alkalommal
         nevetve kapta el a lányát, amikor ő bizonytalanul odalépegetett feléje, és a
         végére már csak előredőlt, és hagyta, hadd érkezzen a karjaiba. Volt, mikor
         magától esett el, csakis azért, hogy a férfi elkaphassa, ő pedig
         belesimulhasson az ölelésébe. Jamest nem zavarta. Soha egyszer sem tolta el
         magától, csak szorosan magához vonta, és hosszú percekig nem eresztette.
         – Az enyém vagy, és nem hagyom, hogy bajod essen – súgta egyik
         alkalommal a fülébe, és Naya elégedetten vigyorogva temette a vállába az
         arcát. Mást sem akart, csak az övé lenni, és lám, milyen könnyedén azzá vált.
             Még mindig emlékezett arra, amit James megígért neki: hogy
         Narrowayt farag belőle. Már szinte remegett, olyannyira várta azt a
         pillanatot, amikor ő is rászolgálhat a névre, ami oly sok éve rettegésben
         tartja a várost. Valahányszor kimondta a nevét, az emberek akaratlanul is
         összerezzentek, nagyot nyeltek, és megtartották azt a bizonyos két lépés
         távolságot. Jamesszel is ugyanezt tették, és a férfit látszólag még
         szórakoztatta is a dolog. – Tisztelnek, mert félnek – mondta ilyenkor. – Hiszen
         a félelem adja a legnagyobb tiszteletet, Naya, ezt sose felejtsd el.
             Naya pedig megjegyezte. Azt akarta, hogy őt is úgy tiszteljék, akárcsak
         az apját. Kemény, határozott és erős akart lenni, igazi Narrowayjé akart
         válni. Nem elég viselni a nevet, rá is kell szolgálni. Ha sikerülne teljesítenie a
         feltételeket, James talán büszke lenne rá. Talán jobban is szeretné, mint
         most...



                                                                           533
   530   531   532   533   534   535   536   537   538   539   540