Page 540 - A sírból üdvözöl
P. 540

kezelést, csakhogy ezt mégsem tehette. Megígérte magának, hogy segíteni
        fog mert a kislánynak szüksége van rá. És valljuk be, Nayának is szüksége volt
        Anjára. El kell intézni a csendet... James mindig ezt mondta. Ahol csend van,
        béke van, ahol viszont nincs, ott a pokol bugyrainak hangja válik
        fülsüketítővé... Neki pedig most ezt kell tennie, ahogy mindig is tette:
        csendet kell teremtenie. Hangzavarban, ha kiáltozik valaki, lehet meghallják
        az igazát, de a csendben... ott minden hazugságot elhisznek. Még ha
        suttogják, akkor is. Neki pedig suttognia kell, és lehetőleg halkan, a
        csendben...
             Hosszú sóhaj szaladt ki a száján, majd tárcsázta Emily Griffits számát. A
        keze egy pillanatra megremegett, és valami furcsa érzés kerítette hatalmába.
        Hirtelen mintha minden lelassult és megfagyott volna körülötte. A néma
        csendben egyedül a telefon hosszas búgásait lehetett hallani, aztán valaki
        beleszólt:
        – Ó, nahát, Ms. Narroway, azt hittem, sosem fog felhívni! – Emily hangjára
        Naya gyomra borsóméretűre zsugorodott. Sosem tetszett neki a nő túlzott
        lelkesedése, amelybe – lássuk be – egy leheletnyi megjátszás is lapult. Nem
        beszélve arról, hogy Emily folyton a Játékra emlékeztette őt... Azok a
        hatalmas lángok, az az elviselhetetlen forróság... Kirázta tőle a hideg.
             – Mint ahogy mindennek, ennek is elérkezett az ideje – válaszolta
        hűvösen, ám látszólag Emily észre sem vette a hangjában megbújó élt,
        tettetett lelkesedéssel folytatta:
             – Biztos vagyok benne, hogy Anja örülni fog, hogy újra találkozhat
        magával. Elég régen járt már kezelésen...
             Naya megszorította a telefonját.
        – Hogy érzi most magát?
             Mrs. Griffits erre egycsapásra elhallgatott, mintha a pszichológus valami
        kellemetlent kérdezett volna. A csend hosszúra nyúlt, Naya magában
        számolta a másodperceket. Egy, kettő, három, négy...
        – Az az igazság, hogy nem tudom... – szólalt meg aztán bizonytalanul. A
        hangjában őszinteség bujkált. – Ugyanolyan hallgatag és zárkózott, mint
        eddig. Fogalmam sincs, mit kellene tennem, hiszen már mindent
        megpróbáltam... Megfogadtam a tanácsait, Ms. Narroway, de nem segített.
        Semmi nem segít...
             Naya összepréselte az ajkát. Megtaláltalak... És nem is ereszt el, ezek
        szerint.

        538
   535   536   537   538   539   540   541   542   543   544   545