Page 541 - A sírból üdvözöl

– Szoktak beszélgetni? – Nem tudta, miért, de a hangja megremegett egy
másodperc törtrészéig. Olyan görcsösen markolta a telefonját, hogy
belefájdult a keze.
– Nem igazán... – sóhajtotta Emily. – Harapófogóval kell kiszednem
belőle a szavakat. Ha nem noszogatnám, nem is nyitná ki a száját. Mialatt
nem járt magához, elvittem néhány orvoshoz... Sokak szerint lelki eredetű a
probléma, hiszen Anja fizikailag teljesen egészséges, semmi baja. De lelkileg...
talán trauma érhette. Ó, nézze, Ms. Narroway, nem tudom, mi történik
vele... – Itt elhallgatott, majd nagyot nyelt, és hozzátette: – Velünk... De
valami nagyon nincs rendben. Érzem.
Mrs. Griffits hangja csöpögött az aggodalomtól. Naya elfintorodott, és
maga sem tudta, miért, de gúnyos mosoly jelent meg az ajkán. Elvégre, ha
valaki meghalt, annak nem fáj már semmi, de ha valaki él, és szenved... nos,
az akár nekünk is fájhat. Emilynek pedig hadd fájjon még egy kis ideig...
Egyébként is, Anja nem beszélhet róla. Ha megtenné, az életével fizetne.
– Örülnék, ha mihamarabb láthatnám – mondta végül, és a zsebébe
csúsztatta a szabad kezét. Ujjaival kitapintotta a papírkát, és végigsimított
rajta; érdes volt és gyűrött. E. G.
– Talán ma? – kapott az alkalmon Mrs. Griffits. R. G.
– Mindenképp. Egy óra múlva várom. – Azzal bontotta a
vonalat. Meghalsz, Griffits.

* * *

Naya még mindig nem tudta pontosan, mi folyik itt.
Sok volt ebben az egészben a homályos rész, amit ő maga sem értett, és csak
sejtette, mi áll mindennek a hátterében. Tennie kell valamit, ha nem akar
lebukni, mégpedig sürgősen. Anja hallgat, és ez jó jel. Eddig. De mi lesz, ha
úgy dönt, elmondja mindazt, amit tud? Vagy egyáltalán... tud valamit?
Nyilván igen, de az is megtörténhet, hogy még ő maga sem érti a helyzetet,
amibe belekeveredett, ez pedig kedvező Naya számára. Addig jó, míg senki
nem tud semmit, és aki tud is, hallgat. Ha az ember nem tudja, mi az igazság,

539