Page 542 - A sírból üdvözöl

de azt sem, mi a hazugság, jobb, ha csendben marad. Az idő úgyis csendet
teremt... És neki éppen erre volt szüksége.
Most viszont mégis ideges volt. Nem akarta bevallani, de félt, hogy
vajon mi történik majd, ha kettesben marad Anjával. Aggasztotta a kislány
egyre rosszabbodó állapota. Ő tényleg nem tehetett erről az egészről...
Csupán egy eszköz volt, amely ebben az esetben nem szentesítette a célt. Egy
eszköz, ami mindent elrontott, a francba is!
Akármi is uralta Anja testét, vigyáznia kellett vele, és meg kellett szabadítania
tőle. Nem hiába vetette bele magát ebbe a kurva nyomozásba. Ha
megtalálná a gyilkost, akkor Clarity talán békében nyugodhatna. Akkor békén
hagyna mindenkit... Neki is jobb lenne, és akkor végre véget érhetne
mindez... A fenébe már a szarsággal is.
Az előtte levő jegyzetfüzetre pillantott, amelyre a kérdéseket
firkantotta, miután Emilyvel bontotta a vonalat. A ceruza néhol átszakította a
lapot, olyannyira sebesen írt a gyenge minőségű papírra. Ha nem is sikerült
leírnia az összes variációját a beszélgetésnek, legalább néhánnyal el tudott
készülni, mialatt várt. Kint kocsiajtó csapódás hangzott fel, egyre közeledő
léptek hallatszottak, és a bejárati ajtó nyikorogva kinyílt.
Naya azonnal felpattant, hogy üdvözölhesse az érkezőket. Az előszobában
megreccsentek a padló deszkái, és a nő éppen abban a pillanatban nyitotta ki
az irodája ajtaját, amikor kopogtak. Már nyitotta is a száját, hogy köszönjön
Emilynek, ám helyette Robert Griffitsszel találta szembe magát, és hirtelen
minden megszűnt körülötte.
Nem látott mást, csak a férfi gyönyörű, égszínkék szemeit, a csodaszép
arcát és a kissé borzos, sötétbarna haját... Hirtelen eszébe jutott az első
találkozásuk, az a pillanat, amikor Robert legelőször megragadta a derekát,
magához vonta és hosszasan megcsókolta, amikor egy randevú után
felmentek a férfi lakására, és egész éjszaka szeretkeztek... Eszébe jutott,
milyen volt, amikor Sidonyékkel együtt szórakozni mentek, amikor Robert
megfogta a kezét... A képek sorra villantak fel előtte, úgy pörögtek, hogy egy
másodpercig még bele is szédült. Aztán hatalmas lángok jelentek meg a
szemei előtt, hallotta a saját sikolyait, érezte az elviselhetetlen fájdalmat, ami
a testébe hasított... Olyan hatással volt rá, mintha egy teljesen más világba
csöppent volna. Hirtelen levegőt sem kapott, a mellkasa összeszorult, és meg
kellett kapaszkodnia az ajtófélfában, nehogy összeessen.

540