Page 547 - A sírból üdvözöl

meglepetten felkiáltott.
– Ha azt hiszed, könnyen felejtek, hát tévedsz – sziszegte az arcához hajolva.
Olyan közel voltak egymáshoz, hogy szinte összeért az orruk, és Naya érezte
Robert leheletét. A férfi tágra nyílt szemekkel meredt rá. A homlokán
gyöngyözni kezdett a verejték az ijedtségtől, a félelem felkúszott a gerincén
és a fülébe suttogott. – Nincs magyarázat arra, amit tettél. Minden egyes
gondolat, szó és mondat, ami megfogalmazódik benned, hazugság és egy
átok a fiunk sírjára. Ha még egyszer beteszed ide a lábadat... ha még egyszer
telefonálni mersz nekem, esküszöm, hogy befejezem a Listát. Mert tudom,
hogy tudsz róla... És mert a Narrowayek sosem felejtenek, ezt pedig egy
életre jegyezd meg. Már ha tartana még sokáig az életed, de ezt kötve
hiszem.
Keményen a falhoz nyomta Robertet, aki még mindig teljesen
lesokkolva meredt rá. Az arca holtsápadt lett, és úgy zihált, mint aki mindjárt
megfullad. Naya nem is bánta volna. Elengedte a férfit, és lépett egyet hátra,
majd az ajtó felé intett a fejével.
– Ötkor végzünk – mondta. – Most pedig takarodj innen.
Robert megmasszírozta azt a pontot, ahol Naya keze hozzáért a
mellkasához, majd sarkon fordult, és elsietett. Az ajtóban még egyszer
visszafordult, szomorúan ránézett, és ahogy a zár kattant, a léptek távolodni
kezdtek, Naya a hajába markolt, és felsikoltott. Meghalsz, Griffits.Mert amit
elkezdett, be is kell fejeznie, bármennyire is fáj. Vagy... talán nem is fáj
annyira.

* * *

Anja most teljesen másképp festett, mint legutóbb. A haját, amit
mindeddig bekötve hordta, most kiengedte, és a hosszú, göndör fürtök
lágyan omlottak le a vállára. Sápadt arca meglepettséget tükrözött, a
szeméből sugárzott valami megmagyarázhatatlan érzelem. Fehér kötött
harisnyát viselt rózsaszín szoknyával, a kellemes idő ellenére is hosszú ujjú
blúzt viselt.

545