Page 550 - A sírból üdvözöl

íróasztal hegyes sarkába. Megpróbálta ellökni magától a kislányt, ám annak
esze ágában sem volt elengedni őt, körmeivel belevájt Naya bőrébe.
– Elmondjam, mit mondott nekem Clarity? – sziszegte. A nő felnyögött
erre. – Még mindig kíváncsi rá, Ms. Narroway? Eláruljam, mit fog még
elmondani nekem? Mert ha kell, megsúgom, és garantálom, hogy sose
felejtse el...
Naya megszorította a kislány csuklóját, ám képtelen volt ellökni őt
magától. Mintha valamilyen csoda folytán sokkal erősebb lenne, mint ő.
Kapkodva vette a levegőt, érezte, hogy mindjárt megfullad. Melegséget
érzett a vállainál és a fejénél, mintha valami lágyan körbeölelné őt. Az ajkai
elnyíltak, a szeme összeszűkült, és nem látott mást, csak az ismerős zöld
tekintetet. Halk suttogást hallott a fejében, ami egyre erőteljesebbé vált és a
szavak egyre gyorsabban pörögtek. Az igazság marta a torkát, a szájában
érezte az ízét, amely fojtogatta őt. Meg akart szabadulni tőle, azt akarta,
hogy szűnjön meg minden körülötte, el akart tűnni a semmiben, hogy többé
ne hallhassa ezt a hangot... Hangos sikoly hagyta el a száját, a háta ívben
megfeszült, és ezután minden elsötétült.
Megtaláltalak...
Igen... Tudom.

548