Page 555 - A sírból üdvözöl

Naya viszont nem akart meghalni. Nem, még nem jött el az ő ideje,
elvégre volt még némi elintéznivalója. Igaz, gyakran gondolt erre a
lehetőségre, hiszen könnyebb lett volna megölni magát, minthogy belevágjon
ebbe a szarságba, de a francba is, volt annyira nyomorult, hogy kézzel-lábbal
kapaszkodjon a nyamvadt kis életébe. Talán James is ezt próbálta tenni; az
utolsó pillanatban mindent elkövetett, hogy megmeneküljön. Még az ablakon
is kiugrott volna, ha mindent nem lepett volna be a tűz. Naya tudta, hogy így
volt, még akkor is, ha nem láthatta saját szemével, hiszen esküdni mert volna
rá, hogy James az utolsó pillanatig küzdött. Mert a Narrowayek túlélők voltak.
És mert megígérte neki, hogy mikor elvégezi a dolgát, hazajön hozzá...
Istenem, milyen régóta vár rá!
Erre a gondolatra megborzongott. Ahogy kinyitotta a szemét, a vér már a
combját nyaldosta, erre pedig felocsúdott a döbbenetből. Ismét
megpróbálkozott az ajtóval, azonban az továbbra is ellenállt. Nem, nem fog
tudni kiszabadulni, és ha nem talál ki valamit azonnal, akkor itt fog meghalni.
Nem, a fenébe is, Naya nagyon nem szerette ezt. Nem szerette, mikor kis
helyen bezáródott, és nem tudott szabadulni, mikor nem tudta, mi történik
körülötte, és mikor nem ő volt az irányító. Mikor játszottak vele. Úgy érezte
magát, mintha megint az autójában lenne, amit gyengéden ölelnek át a
lángok, finoman megsimogatva az ő lábait is.
A következő pillanatban már nem is gondolkodott, csak hirtelen
megkapaszkodott a vécé tartályában, és felállt a vécécsészére, így a vér csak
bokáig ért. Ha másfél méterrel magasabb lenne, elérné az ablakot. Akkor pont
elkaphatná a párkányt, hogy felhúzza magát rajta. Nem számít, mekkora az
ablak, ki tudna mászni rajta, megmenekülhetne ettől a fojtogató füstszagtól és
a rengeteg vértől, ami immár szinte mindent beborított és egyre csak gyűlt és
gyűlt.
Óvatosan nyújtózkodni kezdett, azonban korán sem érte el a párkányt,
hiába állt lábujjhegyre. Hogyan hidalhatná át a távolságot? Nem mert ugrani,
hiszen semmi sem garantálta, hogy akkor pont elérné a tartályt. Kockáztatni
pedig nem szabad, igen, James ugyanezt mondta neki. De talán, ha felállna a
tartályra... Akkor talán sikerülhetne... De mi lesz, ha leszakad alatta? Hátha el
tudná kapni a párkányt, mielőtt lezuhanna!
Nem teketóriázott sokat, a vér szintje egyre inkább nőtt, nem volt ideje
sokat gondolkodni. Felkapaszkodott a tartályra, az ujjbegyei a párkányhoz
értek, ám mielőtt megragadhatta volna, hirtelen reccsenés hallatszott, ahogy

553