Page 560 - A sírból üdvözöl

végigment, csakhogy elérje a célját, akkor nem mondhat nemet. A Lista
elkezdődött, és be is kell fejezni. Ha nem teszik, Zac és Sidony hiába árulták el
az igazságot, akkor Briannel együtt a semmiért haltak meg. És ha ők
meghaltak, a többiek miért élhetnének tovább? Robert miért ne bűnhődhetne
meg? Be kell fejeznie a Listát, meg kell tennie... Narrowayjé kell válnia, nem
kételkedhet. Most semmiképp sem. Tovább kell lépnie, muszáj megtennie.
Kinyitotta a szemét, és amikor felpillantott, James ott állt közvetlenül előtte, és
a szemébe nézett. A tekintete határozottságot tükrözött.
– Készen állsz? – ismételte meg a kérdést immár sokkal keményebben.
– Igen – mondta magabiztosan Naya. – Készen állok.

* * *

Készen állok.
A pince hűvös levegője körbeölelte őt. A nehéz betonfalak nyögve
tartották a házat, rideg leheletük csiklandozta Naya meztelen karját. Hidegebb
volt, mint amire emlékezett. A sok éves por táncot járt a léptei nyomán, úgy
kavargott ide-oda, mint őszi szélben az elsárgult falevelek. Titkok keringtek a
levegőben, emlékek ránehezedtek a pincére, és ahogy Naya nagyot szippantott
az áporodott levegőből, egy pillanatra mintha két emberi alakot látott volna
maga előtt.
Lassan körülnézett.
A félhomályban ki tudta venni az egymásra halmozott dobozok és az
időközben megszürkült fehér takaróval letakart bútorok körvonalait. Vajon mit
rejtegethetnek? Talán az apja múltjának nyomai voltak bedobozolva, esetleg a
nagyszülei régmúlt dolgai pihentek már oly sok éve. Mintha minden doboznak,
minden porszemnek meglenne a maga története... Elengedhetetlen vágyat
érzett, hogy most azonnal nekiálljon, és mindent felfedezzen. Kíváncsi volt, mit
rejthet ez a rengeteg doboz, látni akarta, mi van bennük, meg akarta érinteni,
azonban tudta, hogy James nem örülne neki. Nem hiába van minden idelent,
messze a ház többi részétől, a sötétben... James nem akarta megbolygatni a
múltat, és neki ezt tiszteletben kell tartania.

558