Page 561 - A sírból üdvözöl

Felsóhajtott, azonban gyorsan tova is röppent a fejéből ez a gondolat,
ahogy átvágott a dobozok labirintusán, egyenesen a mennyezetig érő szekrény
felé lépegetve. Illedelmesen kopogott, mielőtt belépett, és meg kellett
állapítania, hogy az apja dolgozószobájában sokkal hidegebb volt. Egyik
pillanatban még látni is vélte a leheletét, ami fehér pamacs módjára emelkedik
a mennyezet felé és oszlik szét.
Halkan csukta be az ajtót maga mögött, hirtelen fogalma sem volt, mit
mondhatna, csak mereven állt egy ideig az ajtóban, és az apját bámulta.
A férfi az állvány előtt állt egy filctollal a kezében, és szórakozottan nézegette
a felaggatott képeket. A tekintete ide-oda cikázott az arcok között, mintha
valami összefüggést keresne a megannyi ember megannyi arcvonása között.
A háta megfeszült, egyenes tartása tekintélyt parancsoló volt, széles vállara
lazán rásimult a fehér ing puha anyaga. Naya nem tudta levenni a tekintetét
róla. Mostanában amúgy is gyakran felejtette rajta a szemét, sokszor
kényszerítenie kellett magát, hogy elforduljon.
– Késtél – szólalt meg hirtelen James, a szava pedig visszhangzott a tágas
teremben. A lány összerezzent, és maga elé fonta a karját.
– Sajnálom – mondta halkan. Nem volt biztos benne, hogy az apja
egyáltalán meghallotta-e, ugyanis meg sem rezzent a bocsánatkérést hallva.
Ugyanolyan mereven állt az állvány előtt, mint eddig. Csend borult a
helyiségre, Naya pedig kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát, fogalma
sem volt, mit mondhatna még.
– A pontosság fontos dolog – mondta végül James, megtörve a kínos
csendet, majd letette az asztalára a filctollat, és végre szembefordult a
lányával.
– Többet nem fordul elő.
– Ajánlom is. – A férfi egy bólintással nyugtázta az ígéretet, majd az
ingujjához nyúlt, és könyékig feltűrte mindkét karján. – Miért jöttél ma ide? – A
kérdés meglepte a lányt. De hiszen nem együtt beszélték meg ezt? Hogy ma
idejön, és elkezdik végre ezt az egészet. Hogy James megtanítja őt mindarra,
ami szükséges ahhoz, hogy megvédhesse magát másokkal szemben. –
Hezitálsz. Ez azt jelenti, hogy nem vagy biztos magadban, vagy éppen hazudni
fogsz.
Naya nagyot nyelt, a zavara pedig egyre jobban fokozódott, mintha a
gyógyszerek reggeli hatása még nem múlt volna el.

559