Page 564 - A sírból üdvözöl

nem lesz második esélyed, hacsak véletlenszerűen nem támadsz fel a
hamvaidból.
Naya összepréselte az ajkát, ahogy ismét talpra állt.
– Újra – szűrte a fogai közül. James most sokkal jobban megváratta, mint az
elmúlt alkalommal. Hosszasan álltak egymással szemben, farkasszemet
néztek, aztán a férfi hirtelen megmozdult, Naya pedig megpróbált kitérni előle,
de ezúttal sem járt sikerrel. A lába alól kicsúszott a talaj, ő pedig ismét a
betonon kötött ki, és hosszú másodpercekig levegőt sem kapott. Ha így
folytatják, holnapra tele lesz a teste sebekkel.
– Megint lassú voltál. – James hangja sajnálkozásról árulkodott, a lány
pedig nem tudta eldönteni, hogy megjátssza, vagy komolyan gondolja.
– Mert még nem vagyok olyan, mint te. Nem tudok olyan gyors lenni –
zihálta, ahogy ülőhelyzetbe tornázta magát.
– A figyelem erény – ismételte ellentmondást nem tűrő hangon az apja,
majd ismét visszafordult az íróasztala felé. Naya az oldalára szorította a kezét,
és hosszasan fújta ki a levegőt. Megvan tehát a legelső leckéje. A figyelem
erény.
Ezt sosem fogja elfelejteni.
A figyelem erény.
Igen... Igen, az.

* * *

Naya zaklatott volt.
Igaz, ezt nem akarta bevallani, de mégis borzalmasan érezte magát. A feje
lüktetett ott, ahol beverte, és a nyaka is borzasztóan fájt, ugyanis Anja ujjai
nyomán halvány véraláfutások keletkeztek, amiket igyekezett egy
kesztyűtartóban talált sállal eltakarni.
Egy másodpercet sem bírt tovább az irodájában maradni. Bárhová nézett,
mindenhol zöld szempárt vélt felfedezni, a függöny meglibbent előtte, a falak
szinte már ütemesen suttogták rá a halálos ítéletet, és bármit csinált, keserű
füstszagot érzett. Olyan érzése volt, mintha lassan kezdett volna
megtébolyodni. Erre a gondolatra gunyoros mosoly jelent meg az ajkán –

562