Page 559 - A sírból üdvözöl
P. 559

– Sosem meséltem a múltamról, mert nem akartam, hogy tudj róla – kezdte,
         Naya pedig nagyot nyelt. – Apám keményen nevelt, azt akarta, hogy igazi
         Narroway legyek, hogy tovább vigyem a családi hagyományt. Pokollá tette az
         életemet, és mikor megszülettél, elhatároztam, hogy én nem fogom ezt tenni
         veled. Nem akartam, hogy olyan legyél, mint én. Hogy tovább vidd a családi
         hagyományt. Sosem tudtalak volna úgy nevelni vagy bántani, ahogy velem
         tette az apám. Most is a szemem fénye vagy, Naya, ha pedig meggondoltad
         magad, hogy mégsem akarod ezt, egyetlen szavadba kerül, és abbahagyom.
         Nem kell ezt csinálnod, nem foglak kötelezni rá. De ha ezt szeretnéd,
         megtanítalak, hogyan védd meg magad, hogyan legyél erős, bátor, ravasz és
         mindent, amit csak tudok, átadhatok neked. Csak akarnod kell. – Itt tartott egy
         kis szünetet, elmélyülten fürkészte a lánya arcán, mielőtt feltette a kérdést: –
         Készen állsz?
         Nayának rengetegszer megfordult már a fejében ez a kérdés. Tényleg készen
         áll? Valóban akarja mindazt, amit James felajánlott neki? Készen áll
         belekezdeni valami olyanba, ami hosszú lesz és fájdalmas? Ahonnan nincs
         visszaút? Van ennyi bátorsága és akaratereje?
         Azzal már tisztában volt, hogy mostantól semmi nem lesz olyan, mint régen,
         hogy semmi sem fog visszatérni a megszokott kerékvágásba. Egyedül maradt
         a fájdalmával. Nem maradt számára senki, mindenkit elvesztett, akit egykoron
         szeretett; a barátait, a vőlegényét, a fiát... Egy szempillantás alatt foszlott szét
         mindaz, ami eddig szép és jó volt. Csak az apja maradt számára. Senki sem
         volt már, csak ő és James. Az az ember, akit minden nap egy kicsit jobban és
         jobban szeretett, az, aki most át akarta adni neki a tudását, meg akarta
         szabadítani őt a szenvedéstől.
         Naya hosszasan nézett az apjára. Figyelte az arcát, a gyönyörű szemét, az ajka
         vonalát... A tekintete elidőzött a sebhelyénél, majd egy pillanatra lehunyta a
         szemét. Tényleg vége a régi életének, és egy új veszi kezdetét? Ebben a
         pillanatban kételkedett magában, és abban, hogy mindez sikerülhet. Mi van,
         ha elbukik? Ha nem tudja végigcsinálni ezt az egészet? Nem, ilyenre nem is
         szabadna gondolnia... Nem adhatja fel már most, mikor még bele sem kezdett,
         még akkor sem, ha fogalma sincs, mi vár még rá.
         Meg akarta bosszulni azt, amit vele és a fiával műveltek. Azt akarta, hogy
         mindenki úgy haljon meg, olyan fájdalmak közepette, mint Zac, Sidony és
         Brian. És ha mindehhez csak annyi kell, hogy igazi Narrowayjé váljon, akkor
         megteszi. Ha mindazon a kellemetlenségen végig kell mennie, amin az apja is


                                                                           557
   554   555   556   557   558   559   560   561   562   563   564