Page 556 - A sírból üdvözöl

leszakadt alatta a tartály, és kicsúszott a lába alól. Sikoly hagyta el az ajkát,
ahogy egyenesen hátrazuhant, egyenesen bele a sűrű folyadékba. A hullámok
összecsaptak a feje fölött, ő pedig süllyedni kezdett lefelé. Azonban hiába
próbált meg felfelé úszni, továbbra is lefelé süllyedt, ám a lába csak nem érte
el a földet, mintha egy örökkévalóság lenne a talpa alatt.
A mellkasa szúrni kezdett, képtelen volt tovább visszatartani a levegőt. A
vér belement a szájába és a szemébe, minden porcikáját marta. Nem tudott
szabadulni tőle, teljesen belepte őt, átformálta, megégette a bőrét,
körbefonta a szívét. Naya sikoltani akart, meghalni, szertefoszlani ezekben a
pillanatokban, ezernyi apró darabra törni, megszűnni, hogy ne érezhesse
tovább a füst szagát, hogy elmúljon ez a mérhetetlen fájdalom, ami a testébe
költözött. A vér marta a torkát és a szemét, érezte, amint megtelik a gyomra,
amint lassan belefullad.
Pislogott egyet, és a következő pillanatban hirtelen minden
visszaváltozott körülötte. Ugyanott találta magát, mint ahol eddig is állt; a
mosdó ajtajában, a fejére szorított kötszerekkel. A csap mozdulatlanul állt, a
tartály a helyén volt, semmi sem változott. Képzelődött. Már megint.
Egy másodpercre lehunyta a szemét, és meg kellett kapaszkodnia az
ajtófélfában, nehogy elessen. A térdei remegtek, úgy érezte, menten elájul.
Még mindig marta a torkát a vér, a füst szaga körbelengte őt, és képtelen volt
szabadulni az előbbi hallucináció képeitől. Talán tényleg vissza kellett volna
fognia a gyógyszerezést, de Istenem, mennyi vér! Mennyi vér...
Hát elkezdődött. Most folytatódik, és nemsokára véget ér. Naya azt akarta,
hogy véget érjen, hogy lassan már mindennek legyen vége. De ez csak rajta
áll. Füst. Csakis neki kell eldöntenie, befejezi-e vagy sem.
Egy kósza könnycsepp folyt le az arcán, ahogy Anja szavai jutottak az
eszébe:
– Mert ahogy a vér és a füst is, úgy fog kezdődni a föld. De én... mi... véget
vethetnénk mindennek... a föld... nem szabadna megtörténnie... de ha
hagyod... ha hagyni fogod... megtörténik. Ki fognak derülni a dolgok.
Igen, ki fognak derülni a dolgok, felerősödnek a sikolyok, és Istenem...
valaki meg fogja hallani őket. De ez csak rajta áll... Mennyi föld... Döntenie kell.
Muszáj, mert ketyeg az óra. Figyelik. És a dolgok nem maradnak sokáig
árnyékban.
Igen...
Tudom.

554