Page 551 - A sírból üdvözöl

Biztos kételyek

A dolgok lassan egyre jobban összekuszálódnak, a titkokat árnyak övezik, és
miközben Naya válaszokat keres, Paul kételyek között gyötrődik, valamint
ismét betekinthetünk a múltba néhány sor erejéig.
„A figyelem erény.”

Nayának égett a torka.
Olyan volt, mintha lávát nyelt volna le, majd hagyta volna, hogy lecsorogjon a
torkán, és minden egyes szervét megolvassza és elporlassza a mérhetetlen
forróság.
Fájdalmat érzett, ahogy megmozdult, és ahogy kinyitotta a szemét, néhány
percig csak tompa sötétséget és halvány pontokat látott. Aztán lassan
kitisztult a kép, és meglátta a kopott szőnyeget a padlón, majd pedig a
porcicákat a szekrények alatt, amiket takarítás közben kifelejtett. Tehát a
földön feküdt, remek, ennyit sikerült is kiderítenie. Halkan felnyögött, majd
megpróbált felülni, ám ahogy megmozdította a fejét, égető fájdalmat érzett,
mire felszisszent. A fejéhez kapott, és megmasszírozta a tarkóját. A haja
csomókban összetapadt, és mintha... vizes lenne. Ahogy elvette a kezét, és
meglátta a sűrű, félig megalvadt vért, elkerekedett a szeme.
Megkapaszkodott a mellette levő íróasztal sarkában, és nagy nehezen
ülőhelyzetbe tornázta magát. A feje lüktetett, mintha egy előkészített bomba
lenne, ami arra készül, hogy felrobbanjon.
Kissé oldalra fordult, hogy lássa, hol is feküdt az előbb, azonban amint
odapillantott, felnyögött. A szőnyeg csatakos volt a vértől, és teljesen magába
szívta a vörös folyadékot.
Nagyot nyelt, ahogy körülnézett az irodájában. Az ajtó résnyire volt kinyitva,
fekete lábnyomok éktelenkedtek a vajszínű szőnyegen, az óra halkan
ketyegett a falon... Mi a franc történt itt?
Naya hirtelen nem is tudta, mit keres egyáltalán az irodájában. Meredten ült,
a vérfoltot bámulta, majd az ajtóra pislogott, és végül óvatosan megtapogatta
a fejét. Valaminek történnie kellett...

549