Page 553 - A sírból üdvözöl
P. 553

segíteni fog neki, elmúlik majd a fájdalma, és minden sokkal jobb lesz, mint
         amilyen most...
             Igen...
             Néhány percig némán várt az asztallapra hajtott fejjel, várva a gyógyszer
         hatását, majd lassan feltápászkodott, kibotorkált az irodából, és a mosdó felé
         indult, hogy lemossa a hajára és a vállaira száradt vért. Muszáj hazamennie
         valahogy, de így nem léphet ki az utcára, az emberek közé. Mit hisznek majd
         róla, ha meglátják, hogy mindene tiszta vér? Nem, nem szabadna még ennél
         jobban is felhívna magára a figyelmet. A francba is, árnyékban kellett volna
         maradnia, ott, ahová való volt. Csakhogy mi mást tehetett volna, ha egyszer
         annyira csábító volt a napfény?
             A mosdó sokkal kisebb volt, mint a ház többi helyisége, hiszen két ember
         is épphogy elfért benne. Naya ritkán használta, éppen csak kezet mosni ugrott
         be néha, de akkor is csak vonakodva nyomta le a kilincset, és rántotta meg a
         rozoga ajtót, ami folyton beragadt. Nem akarta felújíttatni, hiszen tudta, hogy
         amúgy is csak pénzkidobás lenne, ha egyébként sem használja olyan gyakran.
         Ahogy az emeletet, úgy a háznak ezt a részét is úgy hagyta, ahogy annak
         idején kapta, és ez neki tökéletesen megfelelt.
         A kicsinyke helyiségben most is áporodott szag terjengett. Egy használhatatlan
         vécé mellé egy zuhanyzófülkét préseltek be, ami már befeketedett a
         penésztől. Egy kisebb tükör is helyett kapott a kopott falon, azonban az ember
         hiába hunyorgott bele, semmit nem láthatott, olyannyira mocskos és
         repedezett volt. A kagyló egy helyen megrepedt, a víz is csak nehezen folyt a
         csapból
             Naya megkapaszkodott a kagylóban, nehogy elessen, majd megengedte
         a csapot, és várt néhány percig, azonban a víz csak nem akart folyni. Elzárta,
         majd ismét megengedte, azonban csak néhány cseppet tudott így is kicsalni.
             – A fenébe – mordult fel dühösen, és ököllel vágott a megrepedezett
         kagylóra. Valami biztosan történt a vezetékekkel.
             Már készült, hogy elforduljon, és kimenjen innen, mikor a csapból lassan
         csepegni kezdett valami furcsa színű folyadék. Ezek szerint tényleg a
         vezetékek a hibásak, hiszen ha ennyire mocskos víz folyik, csak történhetett
         valami. Ez azonban már nem érdekelte, mindegy volt számára, hogy tiszta-e a
         víz vagy sem, csak le akarta végre mosni magáról a vért, nem akarta érezni a
         szagát, meg akart szabadulni tőle. A csap alá tartotta a kötszert, és hagyta,
         hogy a víz lecsepegjen rá.

                                                                           551
   548   549   550   551   552   553   554   555   556   557   558