Page 553 - A sírból üdvözöl
P. 553
segíteni fog neki, elmúlik majd a fájdalma, és minden sokkal jobb lesz, mint
amilyen most...
Igen...
Néhány percig némán várt az asztallapra hajtott fejjel, várva a gyógyszer
hatását, majd lassan feltápászkodott, kibotorkált az irodából, és a mosdó felé
indult, hogy lemossa a hajára és a vállaira száradt vért. Muszáj hazamennie
valahogy, de így nem léphet ki az utcára, az emberek közé. Mit hisznek majd
róla, ha meglátják, hogy mindene tiszta vér? Nem, nem szabadna még ennél
jobban is felhívna magára a figyelmet. A francba is, árnyékban kellett volna
maradnia, ott, ahová való volt. Csakhogy mi mást tehetett volna, ha egyszer
annyira csábító volt a napfény?
A mosdó sokkal kisebb volt, mint a ház többi helyisége, hiszen két ember
is épphogy elfért benne. Naya ritkán használta, éppen csak kezet mosni ugrott
be néha, de akkor is csak vonakodva nyomta le a kilincset, és rántotta meg a
rozoga ajtót, ami folyton beragadt. Nem akarta felújíttatni, hiszen tudta, hogy
amúgy is csak pénzkidobás lenne, ha egyébként sem használja olyan gyakran.
Ahogy az emeletet, úgy a háznak ezt a részét is úgy hagyta, ahogy annak
idején kapta, és ez neki tökéletesen megfelelt.
A kicsinyke helyiségben most is áporodott szag terjengett. Egy használhatatlan
vécé mellé egy zuhanyzófülkét préseltek be, ami már befeketedett a
penésztől. Egy kisebb tükör is helyett kapott a kopott falon, azonban az ember
hiába hunyorgott bele, semmit nem láthatott, olyannyira mocskos és
repedezett volt. A kagyló egy helyen megrepedt, a víz is csak nehezen folyt a
csapból
Naya megkapaszkodott a kagylóban, nehogy elessen, majd megengedte
a csapot, és várt néhány percig, azonban a víz csak nem akart folyni. Elzárta,
majd ismét megengedte, azonban csak néhány cseppet tudott így is kicsalni.
– A fenébe – mordult fel dühösen, és ököllel vágott a megrepedezett
kagylóra. Valami biztosan történt a vezetékekkel.
Már készült, hogy elforduljon, és kimenjen innen, mikor a csapból lassan
csepegni kezdett valami furcsa színű folyadék. Ezek szerint tényleg a
vezetékek a hibásak, hiszen ha ennyire mocskos víz folyik, csak történhetett
valami. Ez azonban már nem érdekelte, mindegy volt számára, hogy tiszta-e a
víz vagy sem, csak le akarta végre mosni magáról a vért, nem akarta érezni a
szagát, meg akart szabadulni tőle. A csap alá tartotta a kötszert, és hagyta,
hogy a víz lecsepegjen rá.
551

