Page 552 - A sírból üdvözöl

Szédült, ahogy odabotorkált az elsősegélyes dobozhoz, és némi
elhasznált kötszert nyomott a tarkójára, hogy valamennyire elszorítsa a
vérzést. A keze is borzasztóan fájt azon a helyen, ahol beleállt az üvegszilánk.
Talán el kellene mennie a kórházba... el kellene látnia a sérüléseit, vagy végül
ezek miatt fog meghalni.
Nem, a francba is, nem megy többé kórházba! Nem fogja átlépni a küszöböt,
nem fogja többé betenni a lábát oda... Ó, Istenem, az a rengeteg emlék... az a
sok-sok szörnyűség, a négy fal, ami évekkel ezelőtt koporsóként zárta be őt, az
a szag... a halál keserédes szaga és egy halott kisbaba hamuszürke bőre...
Nayának könnyeket csaltak a szemébe az emlékek. Keményen
hozzányomta a fejéhez a kötszereket, amik lassan magába szívták a
kellemesen meleg vért. Alig állt a lábán, meg kellett kapaszkodnia a szekrény
oldalában, nehogy eldőljön és ismét a földön kössön ki. Kissé dülöngélve
eljutott az irodai székéhez, majd lerogyott rá, és a homlokát az asztalára
szorította. Ez rosszabb volt, mintha részeg lenne.
Megtaláltalak...
Ahogy ez eszébe jutott ez a szó, hirtelen összerezzent, és a képek sorra
villantak be az emlékezetébe, mintha éppen egy filmet vetítettek volna le a
fejében. Kate arca a gyógyszertárban, Emily hangja a telefonban, Robert... és
aztán... Anja. Apró ujjak martak a torkába, hangok susogtak mindenfelől, és a
feje nagyot koppant az íróasztal sarkában, majd valami melegség körbeölelte
őt; a vér, ami őrült tempóban kezdett el folyni a tarkóján keletkezett sebből.
Ahogy eszébe jutottak Anja szavai, megborzongott. A hideg felkúszott a
gerincén, jeges rémületté változva a fülébe lehelt, és nem eresztette el.
Belemászott a bőrébe, körbeölelte a szívét, és szétáradt a testében, teljesen
megfagyasztva minden egyes porcikáját.
Naya remegett. Minden egyes porcikája borzasztóan fájt, és ahogy
megérintette a torkát, kissé meglepetten konstatálta, hogy a nyaka feldagadt
azon a ponton, ahol Anja körmei a bőrébe vájtak. Vajon hol lehet most a
kislány? Miután elvégezte a dolgát, egyszerűen csak úgy kiment innen?
A nő lopva a résnyire kinyitott ajtóra pillantott, aztán hirtelen eszébe jutottak
a gyógyszerek, amit reggel Kate adott neki. Hiába csengtek a fejében a nő
szavai, ebben a pillanatban már semmi sem érdekelte. Elengedhetetlen vágyat
érzett, hogy most azonnal kiürítse a dobozát, és marokra nyelje le a pirulákat.
Előkotorta a zsebéből a dobozt, majd kinyitotta, és a markába szórt néhány
szemet. Víz nélkül nyelte le, a torkát marta a gyógyszer keserű íze. Igen, ez

550