Page 544 - A sírból üdvözöl

– Gyere, Anja – mondta végül kedvesen a kislánynak. – Foglalj helyet,
nemsokára én is jövök, csak váltok néhány szót az édesapáddal.
Az utolsó szó minden egyes betűje egy-egy apró tövis volt a szívében.
Vajon Anja mit tenne, ha tudná, hogy volt egy féltestvére, akit a szülei
megöltek?
Amint az iroda ajtaja becsukódott, Robert hosszasan felsóhajtott, és
tétován lépett egyet hátra, mintha attól félne, hogy Naya bármelyik percben
lecsaphat rá. Nem volt ostoba, hiszen tudott a Listáról, és ismerte annyira a
volt barátnőjét, hogy féljen tőle. Pontosabban Jamestől tartott, aki igaz, hogy
meghalt, mégis... ki tudja, hogy miféle családi örökséget ruházott át a
lányára? Ha Emily nem is hitte el, ő nem kételkedett abban, hogy rövidesen
megtörténik az, aminek meg kell történnie. Fell is meghalt. Hogy hogyan,
Robert még most sem tudta, de nem érdekelte. Meghalt, és ez volt a
lényeg... Ő is rajta volt azon a kibaszott Listán.
Nem, ez így egyáltalán nem lesz jó. Emily mindent elrontott, a francba
is! Ő pedig hagyta. Most is, akárcsak a Játéknál. Hagyta, hogy kitalálja ezt az
egészet...
Egy pillanatra lehunyta a szemét. Mikor romlott el minden ennyire? Mikor
kuszálódott össze ennyire az élete? Lassan tönkremegy a családja, ha ez így
folytatódik... A házassága romokban hevert, és fogalma sem volt, mi történik
Anjával. Hogy mi történik egyáltalán vele... És most itt volt Naya is a Listával.
Mintha a múlt még mindig a nyakukba csimpaszkodott volna. Most pedig
végre tisztázhatná a dolgokat. A fenébe is, annyira akart beszélni Nayával!
Már az sem érdekelte, hogy Emily mire utasította, csak egyszerűen tudni
akarta az igazságot, ami azóta nem hagyta nyugodni, amióta azon a rettentő
éjszakán elhagyta a várost.
Kinyitotta a szemét, és a zsebébe csúsztatott kézzel fürkészte a nő arcát,
majd megköszörülte a torkát, és megkérdezte:
– Minden rendben veled?
Naya őszintén meglepődött a kérdés hallatára. Hogy minden rendben
van-e vele? Vajon Robertnek mennyi időbe telt kitalálni a megfelelő
felvezetést? Erre a gondolatra elfintorodott.
– Mióta érdekel téged, hogy mi van velem?
– Ne csináld már, Naya... Ez csak egy egyszerű kérdés volt. A tegnap
olyan... furcsa hangod volt. Azt hittem, történt valami.

542