Page 539 - A sírból üdvözöl

de nem tehetett mást, muszáj volt ideiglenesen bezárnia a rendelőt. Igaz, ez
sem volt benne a tervében, ahogy sok más sem. Amikor ugyanis eltervezte
mindezt, nem számított rá, hogy a dolgok ennyire kiszámíthatatlanná válnak,
és minden másképp alakul majd. A terve olyan erős és szilárd alapokon állt,
hogy kétségbe sem vonhatta, hogy sikerülne-e egyáltalán, most azonban ez a
gondolat gyakran utat talált a fejében, és megingatta a magabiztosságát.
Nem beszélve arról, hogy rettentő dühössé vált, valahányszor ez eszébe
jutott.
Már dél volt, mikor végzett, és a telefonját a kezébe véve leült az
íróasztala mögé. Úgy tervezte, új órarendet állít össze magának, és úgy
kalkulálja, hogy hamarabb végezzen, mint hét óra.
Sorra felhívta a pácienseit, és bejelentette, hogy ismét megnyílt a rendelője,
és ha még szükségesnek érzik a kezeléseket, akár kérhetnek időpontot.
Négyen sajnálkozva visszamondták, így Naya csalódottan bontotta a vonalat,
Mr. Fishert kedden és pénteken írta fel, háromtól, az öreg Mrs. Standish
mormogva közölte, hogy neki az egyedüli jó időpont a szerda lenne... Naya
sebesen jegyzetelt, egyeztetett, és ez valamiért sokkal jobb érzéssel töltötte
el. Valahányszor a munkájára gondolt, Jessica Payn jutott az eszébe, a régi
pszichológusa, és persze James...
Ám amikor Mrs. Griffitshez ért a névjegyek között, kissé
elbizonytalanodott. Mrs. Griffits... Aki ő annyira, de annyira akart lenni régen,
hogy bele sem gondolt abba, hogy valaha is megváltozhatnak a dolgok, és
végül fordul a kocka más javára. A fejében már megfogalmazódott a
gondolat, hogy vajon milyen lesz, ha az esküvő után hivatalosan is Naya
Griffitsként hivatkozhatnak rá. Csodálatos érzés volt akkor erre gondolni.
Most azonban ahányszor eszébe jutott Emily, keserű düh forrongott a
mellkasában, olyan volt, akár egy kitörni készülő vulkán. Emily lett az, aki ő
valaha is lenni akart... Ő kapta meg mindazt az örömöt és boldogságot, amire
ő akkoriban vágyott.
A pokolba is, nem kötelessége segíteni neki! Hát nem érdemli meg ő is a
szenvedést? Ó, dehogynem... Fel sem kellene hívnia, mert ha segítene Anján,
Emilyn is segítene. Ha viszont bántaná, talán a nőnek is fájna. Melyik anya
nem szenvedne, ha a gyereke rosszul lenne? Na, ugye... Sebastian meghalt,
és ő szenvedett eleget miatta...
Csakhogy ha nem segít Anján, annak akár végzetes következményei is
lehetnek. Tudta, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha visszamondaná a

537