Page 537 - A sírból üdvözöl

mindenhol falakba ütközött és útját állta a törvény, így nem tehetett mást,
hagynia kellett az egészet a francba. Amúgy is eleget keresett az akkor még
jól működő rendelőjével, így nem volt szüksége arra a pénzre, ami valaha
Jamesé volt...
Most azonban jól jönne némi plusz jövedelem, ezt nem tagadta. A lejárt
biztosításra kapott pénz, amit Paul csodálatos módon elintézett neki, éppen
csak, hogy fedezte az albérletet. Másra nem volt elég. A ráhagyott örökség
nagyrészt pedig elment a rendelőjére és a gyógyszereire...
Anja óta viszont semmi nem működött úgy, mint régen. Régen szerette
a munkáját, szeretett a rendelőben tevékenykedni, embereket meghallgatni,
szóba állni velük... James büszke volt rá, olyannyira, mint még soha. Naya
sosem tudta elfelejteni az önfeledt mosolyát, a tekintetét, amiből csak úgy
sugárzott a boldogság és az elismerés. Soha nem is vágyott másra, csakis
arra, hogy az apja büszke lehessen rá. Ha nem is lépett a nyomdokaiba, és
nem is követte a Narrowayek által oly szentnek tartott hagyományt, James
így is szerette őt. Talán jobban, mint valaha, neki pedig nem is kellett ennél
több.
Hosszú sóhaj szaladt ki a száján, ahogy kinyitotta a rendelő ajtaját, és
belépett. Az előtér semmit sem változott, ugyanolyan volt, ahogy hagyta.
Székek sora várakozott a fal mentén, egészen a jobbra nyíló irodájáig, aminek
az ajtaja félig nyitva volt.
Legutóbb, mikor a itt járt, felforgatta az irodát, hogy megtalálja a Listát, amit
Mr. Fell kihúzása után hozott magával ide. Legalább az megmenekült.
Legalább még maradt valami Jamesből, még ha az csak egy kis papírdarab is
volt, tele olyan nevekkel, akiknek a tulajdonosai tönkretették őt. Akkor éjjel
még az irodai székén aludt, és mit sem törődött a rendetlenséggel, mikor
eljött. Azóta pedig nem is járt itt.
Amikor belépett az irodában, por- és penészszag fogadta, hatalmas
rendetlenséggel egyetemben, pont, amire számított. Mindenfelé papírok
hevertek, az asztalt ellepték az egyszer használatos poharak, amikbe már
beleszáradt a kávé, és mindent vastagon belepett a por.
– A francba – mormogta, és a földre dobta a táskáját. Hogy fogja így
megnyitni a rendelőt? Hogy fogadhat egy ilyen helyre bárkit is?
Dühösen belerúgott a legközelebb levő papírkötegbe, amire egy tucat
papír szétszóródott a lába elé. Ahogy lepillantott az egyik lapra, elakadt a
lélegzete. A fenébe, teljesen kimentek a fejéből a másolatok! Sietve

535