Page 533 - A sírból üdvözöl

* * *

Robertet szeretni más volt, mint Jamest.
Robert iránt mindig is ott volt a mindent elsöprő, fellángoló szerelem, az, ami
olyan erős volt, hogy lehetetlen lett volna széttépni. Nayának folyton hevesen
vert a szíve, valahányszor a férfi közelébe került, a nyaka és az arca
elvörösödött, és nem tudta megállni, hogy ne harapja be az ajkát, és úgy
nézzen rá, mintha nem is lenne hatalmasabb csoda rajta kívül. Teljesen
odavolt érte, mindenét odaadta neki, Robert pedig ki is használta ezt.
Szerette szenvedélyesen, gyengéden, erősen és finoman, és Naya nem tudott
betelni vele.
Az életét is elképzelte vele, és valahányszor becsukta a szemét, maga előtt
látta a jövő képeit. Az esküvőjüket, a gyerekeiket, a közös pillanataikat,
mindent...
Ezért is fájt annyira, mikor kiderült az igazság. Hatalmasat csalódott
Robertben, a közös jövő képei egy boldog családdal másodpercek alatt
szertefoszlott, és nem maradt más helyében, csak a mérhetetlen üresség.
Robert megcsalta, átverte és játszott vele, teljesen tönkretette őt. Két kézzel
nyomta le a víz alá, és nem eresztette akkor sem, mikor ő levegőhöz próbált
jutni. Aztán fogta magát, és elment. Talán örökre. Semmi szépet, semmi jót
nem hagyott maga után. Úgy ment el, hogy hátra sem nézett, elmenekült a
tettei elől.
De Naya még így is szerette. Nem tudta kitörölni olyan hamar a szívéből, mint
ahogy gondolta, és hiába gyűlölte annyira, a szerelmüknek egy kis töredéke
még mindig ott pulzált benne.
Jamest szeretni emellett teljesen más volt.
Az iránta érzett rajongás lassan, időről időre szinte észrevétlenül alakult át
gyengéd, ámde szenvedélyes szerelemmé. Sokkal mélyebb és
megmagyarázhatatlanabb érzelem volt ez, mint amit valaha is tapasztalt.
Erősebb volt, mint bármi más ezen a világon, olyan dolog kötötte össze őket,
amit nem lehetett meghazudtolni; a vér.
Az elején még ő maga sem hitte el. Az apja nevelte egyedül, senki más nem
volt a családjukban, csak ők ketten; apa és lánya. Naya kislányként pedig azt

531