Page 531 - A sírból üdvözöl

már nem ment. Régen nem kellett ennyi, mint most. Régen kifizette...
– Hatalmas szívesség lenne a részedről, ha megtennéd... – kérte halkan. –
Leállok vele. Le akarok állni.
– Nézd. – Kate a zsebébe nyúlt, és kihalászott egy névjegykártyát, majd
a pszichológus elé csúsztatta. Egy idős orvos arcképe volt rajta, mellette a
neve állt cifra betűkkel, alatta pedig egy közeli utca címét tüntették fel. – Ez
az orvos a legjobb, mindenkinek őt ajánlom, és eddig senki nem csalódott
benne. Nyitott a közelben egy rendelőt. Előadásokat tart, segít a függőknek
megszabadulni a káros szenvedélyeiktől. Nem kell fizetned érte, még a
nevedet sem kell megmondanod, ha nem akarod, egyszerűen csak menj el
hozzá, és mondd el, miben szenvedsz. Segíteni fog neked, meglátod.
Naya szó nélkül elvette a kártyát, és a zsebébe csúsztatta.
– Ígérem, köszi, Kate – bólintott engedelmesen, holott tudta, hogy amint
alkalma lesz, a tűzbe dobja. Nincs szüksége orvosra, hiszen jól van. És még
ennél is jobban lenne, ha megkapná azt a kurva dobozt.
– Ajánlom, hogy most azonnal tedd meg, míg nem késő.
– Akkor megkaphatom a dobozomat? – kérdezte közömbösen.
– Naya, azt mondtam... – kezdte Kate, azonban nem tudta
végigmondani, ugyanis a következő pillanatban Naya előrehajolt, megragadta
a fehér köpenyét, és magához rántotta. Az ujjai közé fogta az üvegszilánkot,
és a nő ütőeréhez nyomta. Olyan közel hajolt hozzá, hogy az orruk szinte
összeért.
– Mit művelsz? – kérdezte tágra nyílt szemmel Kate, és hirtelen minden
levegő kiszaladt a tüdejéből. Ijedten meredt az előtte állóra. Tudta: egyetlen
rossz mozdulat, és vége.
– Ne kérd, hogy megtegyem, pedig képes lennék rá – suttogta remegő
hangon Naya. Érezte, ahogy kiveri a hideg veríték. Nem, ő nem akarta
bántani... soha senkit nem akart bántani, csak meg akarta szerezni azt, ami
neki járt. – Szükségem van rá, Kate, érted? Nagyon kell. Neked pedig muszáj
adnod... Muszáj. Mert ha nem, megteszem, tudod, ugye? Nem félek
megtenni... Az apám... Ismerted Jamest, nem? Ő megtenné. És amit ő tesz,
azt teszem én is...
Kate-nek hirtelen fogalma sem volt, mit mondhatna. Lábujjhegyen
kellett állnia, ugyanis a pult széle durván a hasába nyomódott. Nem mert
megmozdulni. Próbálta palástolni a félelmét, ám már az is elég volt, hogy

529