Page 536 - A sírból üdvözöl

Ezért is remegett meg a teste és kerítette hatalmába valami furcsa,
megmagyarázhatatlan érzelem, mikor James egyik nap belépett a szobájába,
és rámosolygott.
– Most már elég erős vagy hozzá.
– Mihez? – Naya kíváncsian felpillantott rá, holott tudta, miről van szó.
Mióta már nem volt szüksége tolószékre, ezt a pillanatot várta.
– Talán elfelejtetted? Narrowayt akarok faragni belőled, ha még nem
gondoltad meg magad. – Itt elhallgatott, majd hosszasan nézett rá, és
megkérdezte: – Kezdhetjük?
Naya visszamosolygott rá, és a mellkasára szorította a kezét, hogy
csillapíthassa hevesen dobogó szívverését.
– Igen, apa, kezdhetjük.

A világért sem gondolta volna meg magát.

* * *

Igazság szerint Nayának egyáltalán nem volt kedve megnyitni a
rendelőjét. Még mindig borzasztóan érezte magát, hiába érte el azt, amit
akart, és kapta meg a gyógyszereit. Azt hitte, jobb lesz, de tévedett. Hiába
vett be rögtön egy marék pirulát, semmivel sem érezte magát jobban.
Ráadásul tudta, hogy be kellene osztania, ahogy eddig tette, most azonban
képtelen volt tisztán gondolkodni. Az agya teljesen elködösült.
Dühös volt, amiért ennyire felfordult minden maga körül. Eddig minden
szabályosan, a terv szerint ment, most azonban minden annyira
összekuszálódott! Nem, ő nem ezt, nem így tervezte. A francba is, túl sokat
követelt ez az egész szarság! Ha így folytatódik, nem fogja kibírni... Még a
rohadt gyógyszereivel sem.
Csakhogy most már nincs más választása, kénytelen újra megnyitni a
rendelőt. Nem csupán a pénz miatt, hiszen abból volt neki elég, hála annak a
temérdek vagyonnak, amit James a munkája során felhalmozott és ráhagyott,
örökség gyanánt. És aminek jelentős része furcsamód, három évvel eltűnt,
nem sokkal az apja halála után... Hiába próbált utánajárni a dolognak,

534