Page 250 - Ίστοριών τα σωζόμενα • Historias (Libros I-IV)
P. 250

Ἀννιβιακὸν ἐκ τοῦ περὶ Σικελίαν, τὰ δὲ μεταξὺ  que  hubo  entre  ellas  representan  muchas  y
       τούτων  πολλὰς  καὶ  ποικίλας  ἐσχηκότα  variadas peripecias, pero convergen en un mismo
       διαθέσεις,  πάσας  δὲ  συννευούσας  πρὸς  τὴν  fin.
       αὐτὴν ὑπόθεσιν. [8] ταῦτα δὴ πάντα διὰ μὲν τῶν  8  Todo  esto  puede  ser  visto  y  entendido  por  la
                                                                                                    69
       γραφόντων  καθόλου  δυνατὸν  ἐπιγνῶναι  καὶ  lectura  de  historias  universales ,  pero  es
       μαθεῖν, διὰ δὲ τῶν τοὺς πολέμους αὐτούς, οἷον  imposible verlo por las guerras mismas, como la
       τὸν Περσικὸν ἢ τὸν Φιλιππικόν, ἀδύνατον, [9] εἰ  de Perseo o la de Filipo, 9 a menos que quien lea
       μὴ καὶ τὰς παρατάξεις τις ἀναγινώσκων αὐτὰς  las confrontaciones tal como vienen expuestas por
       ἐξ ὧν ἐκεῖνοι γράφουσιν ὑπολαμβάνει σαφῶς  ellos crea que se ha hecho con un conocimiento
       ἐπεγνωκέναι  καὶ  τὴν  τοῦ  πολέμου  τοῦ  claro de la disposición y el desarrollo de toda la
       σύμπαντος οἰκονομίαν καὶ διάθεσιν. [10] ἀλλ᾽  guerra. 10 Pero esto no es así, sino que creo que la
       οὐκ  ἔστι  τούτων  οὐδέν,  ἀλλ᾽  ὅσῳ  διαφέρει  τὸ  diferencia que hay entre aprender y sólo escuchar
       μαθεῖν  τοῦ  μόνον  ἀκοῦσαι,  τοσούτῳ  καὶ  τὴν  es la misma que existe entre nuestra Historia y las
       ἡμετέραν ἱστορίαν ὑπολαμβάνω διαφέρειν τῶν  exposiciones particulares.
       ἐπὶ μέρους συντάξεων.


                                              Inicios de la guerra de Aníbal


       33 [1] οἱ δὲ παρὰ τῶν Ῥωμαίων πρέσβεις —τὴν  33  Los  embajadores  romanos  (de  ahí  arrancó
       γὰρ  παρέκβασιν  ἐντεῦθεν  ἐποιησάμεθα—  nuestra                  digresión)    escucharon     el   alegato
       διακούσαντες τὰ παρὰ τῶν Καρχηδονίων ἄλλο  cartaginés  y  no  añadieron  nada.  2  El  de  mayor
       μὲν  οὐδὲν  εἶπαν,  [2]  ὁ  δὲ  πρεσβύτατος  αὐτῶν  edad  mostró  su  manto  a  los  senadores
       δείξας τοῖς ἐν τῷ συνεδρίῳ τὸν κόλπον ἐνταῦθα  cartagineses, y les dijo que allí les llevaba la guerra
       καὶ  τὸν  πόλεμον  αὐτοῖς  ἔφη  καὶ  τὴν  εἰρήνην  y la paz; lo sacudiría y les soltaría lo que eligieran.
                                                                         70
       φέρειν: ἐκβαλὼν οὖν, ὁπότερον ἂν κελεύσωσιν,  3 El sufeta  cartaginés les dijo que soltaran lo que
       ἀπολείψειν. [3] ὁ δὲ βασιλεὺς τῶν Καρχηδονίων,  a ellos les pareciera bien.
       ὁπότερον  αὐτοῖς  φαίνεται,  τοῦτ᾽  ἐκβαλεῖν
       ἐκέλευσε.  [4]  τοῦ  δὲ  Ῥωμαίου  φήσαντος  τὸν  4 Cuando el romano dijo que les soltaba la guerra,
       πόλεμον  ἐκβαλεῖν,  ἀνεφώνησαν  ἅμα  καὶ  la mayoría de los componentes del senado alzó la
       πλείους  τῶν  ἐκ  τοῦ  συνεδρίου,  δέχεσθαι  voz y gritó que la aceptaban. Y con estas palabras
       φάσκοντες.  οἱ  μὲν  οὖν  πρέσβεις  καὶ  τὸ  los  embajadores  y  el  senado  cartaginés  se
       συνέδριον ἐπὶ τούτοις ἐχωρίσθησαν.                     separaron.
       [5]  Ἀννίβας  δὲ  παραχειμάζων  ἐν  Καινῇ  πόλει  5 Aníbal pasaba el invierno en Cartagena. Primero
       πρῶτον  μὲν  διαφῆκε  τοὺς  Ἴβηρας  ἐπὶ  τὰς  licenció  a  los  iberos  hacia  sus  ciudades
       ἑαυτῶν  πόλεις,  βουλόμενος  ἑτοίμους  καὶ  respectivas,  con  la  intención  de  tenerlos
       προθύμους παρασκευάζειν πρὸς τὸ μέλλον.                dispuestos  y  animosos  para  el  futuro.  6  A
       [6] δεύτερον δ᾽ Ἀσδρούβᾳ τἀδελφῷ διέταξε πῶς  continuación  dio  instrucciones  a  su  hermano
       δεήσει  τῇ  τε  τῶν  Ἰβήρων  ἀρχῇ  καὶ  δυναστείᾳ  Asdrúbal   acerca  de  cómo  debía  ejercer  el
                                                                        71
       χρῆσθαι ταῖς τε πρὸς Ῥωμαίους παρασκευαῖς,  gobierno  y  la  autoridad  sobre  los  iberos,  y  de
       ἐὰν αὐτὸς χωρίζηταί που.                               cómo  debía  hacer  los  preparativos  contra  los
                                                              romanos en el caso de que él mismo se encontrara




     69  Sobre el concepto estricto de «historia universal» en Polibio, léase DÍAZ TEJERA, Polibio, págs. CXI-CXV.
     70  El texto griego dice «rey», pero este título no existía entre los cartagineses; debe de tratarse del sufeta de más edad. Los
     sufetas eran los dos magistrados supremos de Cartago y de otras repúblicas fenicias.
     71  No se trata del yerno de Amílcar, muerto ya, sino de un hermano de Aníbal. Saldrá todavía otro hermano de éste, Magón;
     ambos desempeñan cargos militares.
   245   246   247   248   249   250   251   252   253   254   255