Page 254 - Ίστοριών τα σωζόμενα • Historias (Libros I-IV)
P. 254

δεσπότην: μάλιστα γὰρ τούτοις ἠπίστει διὰ τὴν  disponía separó para Hannón diez mil hombres
       πρὸς  Ῥωμαίους  εὔνοιαν.  [5]  ἀπεμέρισε  δὲ  καὶ  de  infantería  y  mil  jinetes,  y  también  dejó  la
       τῆς  δυνάμεως  ἧς  εἶχε  τῷ  μὲν  Ἄννωνι  πεζοὺς  impedimenta de los que marchaban con él.
       μυρίους  ἱππεῖς  δὲ  χιλίους  καὶ  τὰς  ἀποσκευὰς
       ἀπέλιπε τούτῳ τῶν αὐτῷ συνεξορμώντων.
       [6] εἰς δὲ τὴν οἰκείαν ἀπέλυσε τοὺς ἴσους τοῖς  6 Licenció y mandó a sus hogares a un número de
       προειρημένοις, βουλόμενος αὐτούς τε τούτους  soldados igual al mencionado, con la intención de
       εὔνους ἀπολιπεῖν, τοῖς τε λοιποῖς ὑποδεικνύων  dejarles bien dispuestos hacia él, y dejar entrever
       ἐλπίδα  τῆς  εἰς  οἶκον  ἐπανόδου  καὶ  τοῖς  μεθ᾽  a los restantes la esperanza del retorno a la patria,
       ἑαυτοῦ  μὲν  στρατευομένοις,  οὐχ  ἧττον  δὲ  καὶ  no sólo a los iberos que marchaban a la campaña
       τοῖς ἐν οἴκῳ μένουσι τῶν Ἰβήρων, ἵνα προθύμως  con él, sino también a los del país que se quedaban
       ἐξορμῶσι πάντες, ἄν ποτέ τις ἐπικουρίας χρεία  en  sus  casas.  Quería  que  todos  se  pusieran  en
       γένηται παρ᾽ αὐτῶν. [7] τὴν δὲ λοιπὴν στρατιὰν  movimiento             con     buen     ánimo     por     si
       ἀναλαβὼν          εὔζωνον         πεζοὺς        μὲν  eventualmente  precisaba  de  su  ayuda.  7
       πεντακισμυρίους ἱππεῖς δὲ πρὸς ἐννακισχιλίους  Tomando,  pues,  el  resto  de  las  tropas  ligeras,
       ἦγεν διὰ τῶν Πυρηναίων λεγομένων ὀρῶν ἐπὶ  cincuenta mil soldados de a pie y unos nuéve mil
       τὴν  τοῦ  Ῥοδανοῦ  καλουμένου  ποταμοῦ  jinetes,  los  condujo  a  través  de  los  montes
       διάβασιν, [8] ἔχων οὐχ οὕτως πολλὴν δύναμιν  llamados Pirineos para pasar el río que se llama
       ὡς χρησίμην καὶ γεγυμνασμένην διαφερόντως  Ródano.  8  Tenía  un  ejército  no  tan  numeroso
       ἐκ  τῆς  συνεχείας  τῶν  κατὰ  τὴν  Ἰβηρίαν  como  útil  y  excepcionalmente  entrenado  por  lo
       ἀγώνων.                                                continuo de sus luchas en España.


                                                   Excurso geográfico


       36  [1]  ἵνα  δὲ  μὴ  τῶν  τόπων  ἀγνοουμένων  36  Para  evitar  que  el  desconocimiento  de  los
       παντάπασιν  ἀσαφῆ  γίνεσθαι  συμβαίνῃ  τὴν  lugares  convierta  mi  exposición  en  ininteligible
       διήγησιν,  ῥητέον  ἂν  εἴη  πόθεν  ὁρμήσας  habrá  que  explicar  de  dónde  partió  Aníbal,  los
       Ἀννίβας καὶ τίνας καὶ πόσους διελθὼν τόπους  lugares  que  atravesó,  sus  dimensiones  y  a  qué
       εἰς ποῖα μέρη κατῆρε τῆς Ἰταλίας. [2] ῥητέον δ᾽  partes llegó de Italia. 2 Y deberemos decir no los
       οὐκ  αὐτὰς  τὰς  ὀνομασίας  τῶν  τόπων  καὶ  nombres  mismos  de  parajes,  ríos  y  ciudades,
       ποταμῶν  καὶ  πόλεων,  ὅπερ  ἔνιοι  ποιοῦσι  τῶν  como  hacen  algunos  historiadores  que  suponen
       συγγραφέων,  ὑπολαμβάνοντες  ἐν  παντὶ  πρὸς  que esta práctica ya es totalmente suficiente para
       γνῶσιν καὶ σαφήνειαν αὐτοτελὲς εἶναι τοῦτο τὸ  dar un conocimiento  claro de las cosas.  3  Estoy
       μέρος. [3] οἶμαι δ᾽, ἐπὶ μὲν τῶν γνωριζομένων  convencido  de  que,  si  se  trata  de  lugares
       τόπων  οὐ  μικρὰ  μεγάλα  δὲ  συμβάλλεσθαι  conocidos, la mención de los nombres ayuda no
       πεποίηκε  πρὸς  ἀνάμνησιν  ἡ  τῶν  ὀνομάτων  poco  a  la  memoria.  Pero  si  se  trata  de  lugares
       παράθεσις: ἐπὶ δὲ τῶν ἀγνοουμένων εἰς τέλος  desconocidos, su mención desnuda equivale a la
       ὁμοίαν  ἔχει  τὴν  δύναμιν  ἡ  τῶν  ὀνομάτων  pronunciación  de  palabras  sin  significado,  que
       ἐξήγησις  ταῖς  ἀδιανοήτοις  καὶ  κρουσματικαῖς  penetran en el oído, 4 pero no hallan soporte en la
       λέξεσι.  [4]  τῆς  γὰρ  διανοίας  ἐπ᾽  οὐδὲν  mente: no se puede relacionar lo dicho con algo
       ἀπερειδομένης οὐδὲ δυναμένης ἐφαρμόττειν τὸ  conocido,  y  la  exposición  resulta  confusa  e

       λεγόμενον  ἐπ᾽  οὐδὲν  γνώριμον,  ἀνυπότακτος  incomprensible.
       καὶ  κωφὴ  γίνεθ᾽  ἡ  διήγησις.  [5]  διόπερ  5 Por lo cual hay que presentar algún método que
       ὑποδεικτέος ἂν εἴη τρόπος, δι᾽ οὗ δυνατὸν ἔσται  posibilite  a  los  que  hablan  de  lugares
       περὶ  τῶν  ἀγνοουμένων  λέγοντας  κατὰ  ποσὸν  desconocidos llevar a sus oyentes, en la medida de
       εἰς ἀληθινὰς καὶ γνωρίμους ἐννοίας ἄγειν τοὺς  lo posible, a nociones verdaderas y conocidas.
   249   250   251   252   253   254   255   256   257   258   259