Page 256 - Ίστοριών τα σωζόμενα • Historias (Libros I-IV)
P. 256

πέλαγος  ἐξίησιν  ὁ  προειρημένος  ποταμός.  [9]  9 Desde el Narbona, el territorio de su entorno lo
       ἀπὸ δὲ τοῦ Νάρβωνος καὶ τὰ περὶ τοῦτον Κελτοὶ  habitan  los  galos,  hasta  los  montes  llamados
       νέμονται     μέχρι    τῶν     προσαγορευομένων  Pirineos, que se extienden, en una línea continua,
       Πυρηναίων ὀρῶν, ἃ διατείνει κατὰ τὸ συνεχὲς  desde el Mediterráneo hasta el Mar Exterior.
       ἀπὸ τῆς καθ᾽ ἡμᾶς θαλάττης ἕως εἰς τὴν ἐκτός.
       [10] τὸ δὲ λοιπὸν μέρος τῆς Εὐρώπης ἀπὸ τῶν  10 El resto de Europa, que discurre desde dichos
       προειρημένων  ὀρῶν  τὸ  συνάπτον πρός τε τὰς  montes  hasta  poniente  y  hasta  las  columnas  de
       δύσεις καὶ πρὸς Ἡρακλείους στήλας περιέχεται  Hércules, está rodeado por el Mediterráneo y el
       μὲν ὑπό τε τῆς καθ᾽ ἡμᾶς καὶ τῆς ἔξω θαλάττης,  Mar Exterior; la parte que se extiende a lo largo
       καλεῖται  δὲ  τὸ  μὲν  παρὰ  τὴν  καθ᾽  ἡμᾶς  del Mediterráneo hasta las columnas de Hércules
                                                                               85
       παρῆκον  ἕως  Ἡρακλείων  στηλῶν  Ἰβηρία,  [11]  se llama España . 11 La parte que se extiende a lo
       τὸ   δὲ    παρὰ      τὴν    ἔξω     καὶ    μεγάλην  largo del Mar Exterior, llamado también el Gran
       προσαγορευομένην κοινὴν μὲν ὀνομασίαν οὐκ  Mar,  no  tiene  aún  una  denominación  común
       ἔχει   διὰ    τὸ   προσφάτως       κατωπτεῦσθαι,  porque ha sido explorada sólo recientemente; está
       κατοικεῖται  δὲ  πᾶν  ὑπὸ  βαρβάρων  ἐθνῶν  καὶ  habitada en su totalidad por tribus bárbaras muy
       πολυανθρώπων, ὑπὲρ ὧν ἡμεῖς μετὰ ταῦτα τὸν  numerosas,  de  las  que  daremos  razón  en  una
       κατὰ μέρος λόγον ἀποδώσομεν.                           sección posterior.


       38 [1] καθάπερ δὲ καὶ τῆς Ἀσίας καὶ τῆς Λιβύης,  38  Por  lo  que  se  refiere  a  Asia  y  a  África,  que
       καθὸ     συνάπτουσιν       ἀλλήλαις     περὶ     τὴν  convergen  en  Etiopía,  nadie  puede  decir
       Αἰθιοπίαν, οὐδεὶς ἔχει λέγειν ἀτρεκῶς ἕως τῶν  exactamente, al menos hasta nuestra época, si en
       καθ᾽ ἡμᾶς καιρῶν πότερον ἤπειρός ἐστι κατὰ τὸ  su prolongación hacia el Sur es tierra firme o bien
       συνεχὲς  τὰ  πρὸς  τὴν  μεσημβρίαν  ἢ  θαλάττῃ  si está rodeada de mar. 2 Asimismo, la parte que
       περιέχεται,  [2]  τὸν  αὐτὸν  τρόπον  τὸ  μεταξὺ  tiende  hacia  el  Norte,  entre  el  Tanais  y  el  río
       Τανάιδος  καὶ  Νάρβωνος  εἰς  τὰς  ἄρκτους  Narbona, hasta hoy nos es desconocida, a no ser
       ἀνῆκον ἄγνωστον ἡμῖν ἕως τοῦ νῦν ἐστιν, ἐὰν  que desde ahora nos informemos investigándolas
       μή    τι   μετὰ    ταῦτα     πολυπραγμονοῦντες  a fondo. 3 De los que escriben o hablan de estas
       ἱστορήσωμεν.  [3]  τοὺς  δὲ  λέγοντάς  τι  περὶ  regiones hay que pensar que son unos ignorantes
       τούτων ἄλλως ἢ γράφοντας ἀγνοεῖν καὶ μύθους  e inventores de fábulas.
       διατιθέναι  νομιστέον.  [4]  ταῦτα  μὲν  οὖν  4 He explicado todo esto para que mi narración no
       εἰρήσθω μοι χάριν τοῦ μὴ τελέως ἀνυπότακτον  sea  totalmente  oscura  para  los  que  ignoran  los
       εἶναι  τοῖς  ἀπείροις  τῶν  τόπων  τὴν  διήγησιν,  lugares, sino que puedan considerar, al menos, las
       ἀλλὰ  κατά  γε  τὰς  ὁλοσχερεῖς  διαφορὰς  divisiones                generales    y    guiarse    en    mis
       συνεπιβάλλειν καὶ φέρειν ἐπί τι τῇ διανοίᾳ τὸ  afirmaciones  por  algún  conocimiento,  tomando
       λεγόμενον,        τεκμαιρομένους         ἐκ      τοῦ  como punto de partida los espacios celestes.
       περιέχοντος. [5] καθάπερ γὰρ ἐπὶ τῆς ὁράσεως  5  Igual  que  al  mirar  solemos  volver  siempre  el
       εἰθίσμεθα  συνεπιστρέφειν  ἀεὶ  τὰ  πρόσωπα  rostro hacia lo que nos muestran, es preciso volver
       πρὸς  τὸ  κατὰ  τὴν  ἔνδειξιν  ὑποδεικνύμενον,  nuestro pensamiento y dirigirlo a los parajes que
       οὕτως  καὶ  τῇ  διανοίᾳ  χρὴ  συνδιανεύειν  καὶ  sin interrupción se nos muestran a lo largo de la
       συρρέπειν  ἐπὶ  τοὺς  τόπους  ἀεὶ  τοὺς  διὰ  τοῦ  exposición.
       λόγου συνεπιδεικνυμένους.








     85  El traductor es ahora más consciente que nunca del anacronismo. Cf. la nota 37 del libro I.
   251   252   253   254   255   256   257   258   259   260   261