Page 419 - A sírból üdvözöl

A férfi megvakarta a tarkóját, és magában hümmögött.
– Ismertem Danielt. Jó rendőr volt. Kedves, meg minden. Szerette mindenkit.
– Hirtelen megtorpant, oldalra fordult, és az egyik sírra világított. Pont arra,
ahol Paulék is nemrég voltak. A földön félig leégett gyertyák sorakoztak,
mellettük egy nagy csokor virág hevert, erős illatuk csiklandozta Naya orrát. A
sírkövön szinte már csillogott Daniel Saway neve. – Aztán lelőtték és meghalt
– folytatta az öreg, és elfordult, majd nagyot sóhajtott. – Szegény Cooper
lány! Jegyesek voltak. Az esküvőre készültek, mikor ez történt. De hát
kifürkészhetetlenek a sors útjai...
Naya nagyot nyelt.
– Daniel Saway Samantha Cooper vőlegénye volt?
– Bizony ám. És Cooper nyomozó legjobb barátja is egyben. Szegény
Paul, sok mindent vesztett el ebben az életben. De hát nincs mit tenni,
vannak, akik vesztesnek születnek, és vannak, akik győztesként jönnek
világra.
A pszichológus lopva elmosolyodott. Lám, mit hozott a sors; egy embert,
aki beszél. Akinek gyorsabban mozog a szája, mint ahogy gondolkodik. És aki
látszólag többet tud Cooperékről, mint amennyit Paulból valaha is ki tudna
szedni. Neki pedig pont ilyen emberre volt szüksége. Kíváncsi lett, kicsoda is
ez a titokzatos férfi, aki olyan szorosan kötődött a nyomozóhoz, hogy az
éjszaka kellős közepén jönnek el a sírjához.
– Mi történt vele? – puhatolózott.
A sírásó tovább indult.
– Maga nem idevalósi, gondolom.
Naya beharapta az ajkát.
– Nem messze... laktam innen.
– Jaja. Akkor biztos hallott arról a szörnyű gyilkosságról a Charles
Streeten. Tudja, utálok kis sírokat ásni gyerekeknek. De akkor rá voltam
kényszerülve. Láttam a kis Clarty Johnsont és Mrs. Johnsont. Borzalmasan
néztek ki. Brutális gyilkosság volt, még ma is megborzong az ember, ha
rágondol, nem hogy kimondja a holtak nevét! De tudja, nem szabad beszélni
róla. Csiripelnek ezt-azt a gyilkosról, de még ma sem tudják ki volt. Az ember
akaratlanul is hall néhány dolgot, mint ahogy én is hallottam pletykákat.
Daniel éppen Paullal járőrözött Johnsonék háza előtt, mikor elhangzott két
lövés. A mellkasát kapták el, rögtön a szíve mellett. Állítólag az tette, aki a kis

417