Page 420 - A sírból üdvözöl

Clarityéket is megölte. Cooper nyomozó esküt tett, hogy megkeresi a legjobb
barátja gyilkosát, de hát mostanában homály fed mindent.
– Pault is meglőtték?
– Isten a tudója, hogy mekkora a szájam! – kiáltott fel bosszúsa a férfi. –
Így is sokat fecsegtem. Nem is ismerem magát, Cooper megfojt, ha megtudja,
miket nyögtem ki magácskának. Azért ha ilyen szép szentbeszédet előadtam,
igazán adhatna néhány fontot.
Naya a zsebébe nyúlt, és megmarkolta a benne levő aprót.
– Ha többet adnék, többet beszélne?
A sírásó erre keserűen felnevetett, és a földbe csapta az ásóját, majd
megállt.
– Okos kislány. Mondom én, Isten mindent tud. Nem szabadna többet
beszélnem, de hát ha hajt a szó! Vannak szavak, amiket az ember magában
kellene tartson, és van, amit kimond, pedig nem kéne. Érdekes az emberi
természet. Na, de megkapom a pénzemet?
Naya átnyújtott néhány fontot. A férfi kikapta a kezéből, és úgy forgatta
göcsörtös ujjaiban, mintha valódi kincs lenne, majd a zsebébe rejtette.
– Nagyon helyes – mormogta az orra alatt elégedetten, azonban a keze vadul
remegett, amiben a zseblámpát tartotta. Körbepislogott, mintha attól félne,
figyelik, és a zseblámpáját is körbehordozta a sírokon. Naya csak ekkor vette
észre, hogy pont annál a sírnál álltak meg, amiért ő idejött. A rejtélyes Paul
Cooper felirat zavarta a szemét, és meglehetősen kíváncsivá tette.
– Az ott... Paul Cooper?
– Hol?! – Az öreg olyan hirtelen fordult meg, hogy szinte elesett. – Mi...
Jaja, ja hogy az! Hát nem tudom, látja a feliratot, nemde?
– A nyomozónak is ez a neve.
– S akkor? Az én nevem is fel van vésve az egyik sírkőre, mégsem én
fekszek a föld alatt! – hördült fel az öreg. A gyenge fényben is látszott a
zavart arckifejezése és az elvörösödő nyaka. Hazudik.
– Akkor ez ki? – kíváncsiskodott tovább a nő.
– Teringettét! Magánál kíváncsibb nőt még nem is láttam! Ne üsse bele
az orrát olyan dologba, amibe nem kéne, az ég szerelmére! Mondom,
mifelénk nem szabad kérdezni. Tán a holtaktól vár választ? Most mondaná,
hogy én ástam a sírt, hát persze, hogy én ástam! Negyven éve én ásom a
sírokat, de hát honnan tudnám, kit temetnek bele? Nem vagyok fiatal, hogy

418