Page 422 - A sírból üdvözöl

esetekre mindig volt, és sosem sajnálta elkölteni.
Ahogy közeledtek a kijárat felé, Naya már látta az utcai világítást, és
valamennyire megnyugodott. A keze még mindig vérzett, és a zsebkendő
lassan átázott a vörös folyadéktól. Olyan érzése volt, mintha kiszakadt volna
valami sötétből, valami gonoszból, és most már biztos útja van a világosság
felé. Visszapillantott, azonban az álmosan ásítozó sötétségen kívül semmit
sem látott. Ám a következő pillanatban egy zöld szempár villant fel, mire
Naya összerezzent, és megbotlott a saját lábában. A sírásó könnyedén
elkapta a karját, mielőtt orra bukott volna.
– Vigyázzon! – morogta. – Rettenetesek ezek a kövek, és még összetöri
magát. Na, meg is érkeztünk – mondta, amint megálltak a hatalmas vaskapu
előtt. A férfi lenyomta a kilincset, és könnyedén kinyitotta; a kapu nyikorogva
tárult ki előtte. – Kifelé! Többet be ne tegye a lábát ilyen tájt erre a helyre.
Még valaki magával ragadja, és akkor nem lesz menekvés.
Az öreg taszított egyet rajta, mire Naya valósággal kiesett a járdára.
– Na, de kérem!
A sírásó megfogta a kapu egyik rácsát, ám még mielőtt becsukta volna,
lopva körül nézett.
– Ha azt hiszi, a holtak nem beszélnek, hát téved – suttogta sejtelmesen. – A
holtak mindig susognak nekünk, és ha figyelünk, talán még meg is halljuk,
amit mondani akarnak.
– Mit jelentsen ez? – vonta össze a szemöldökét a pszichológus.
– Menjen haza, kisasszony. És soha többé ne jöjjön erre felé.
Megértette? Soha többé. És ne is kérdezgessen! Valakik... figyelik magát.
Érzem. Maga nem jó ember.
Azzal becsukta a kaput, és ahogy elindult a temető közepe felé, elnyelte
a sötétség.
Naya meglepetten állt a kapu előtt, és a vasrácsokra meredt. A szél hirtelen
feltámadt, és a hatalmas tölgyfák lombkoronáját kezdte cibálni, amelyek
fentről takarták be a temetőt. Maga nem jó ember – suttogták. – Nem jó
ember... Nem jó... Nem jó...
A hang kísérteties volt, Naya akaratlanul is megborzongott tőle. Ahogy
elfordult, a szeme sarkából még látott felvillanni egy zöld szempárt, de már
nem törődött vele. Az ajkán keserű mosoly játszadozott.

420