Page 573 - A sírból üdvözöl

valami különös, ami egyszerre taszította és vonzotta őt hozzá. Valami, ami
miatt egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből a tekintetét, és ami arra
késztette, hogy legyen óvatos vele.
Már nem azért, mert Narroway volt... A nyomozót nem érdekelték a családi
helyzetek, nem rá tartoztak, és emiatt igyekezett is kimaradni belőlük. Habár
tény, a rettegett Benjamin Narroway neve még ma is sok helyen felbukkant,
és az ember nem tudta nem meghallani, ahogy a múlt árnyai megelevenedve
a fülébe suttognak.
De ha már a rendőrség nem foglalkozik vele, miért foglalkozna ő ezzel? Soha
senki nem mert beleavatkozni a Narrowayek ügyébe. Ha valaki megneszelte,
hogy a gyilkosság áldozata egy Narroway keze által halt meg, nem nyomozott
többé, hanem lezárta a dossziét az üggyel együtt. És Benjaminnak hála, sok
ilyen dossziét zártak már le...
Paul régen botorságnak gondolta ezt. A bűnösnek bűnhődnie kell, a
gyilkosnak meghalnia. Mert aki elvette más életét, miért tarthatja meg a
sajátját? Hát nem azért dolgozik az igazságszolgáltatásnál, hogy igazságot
szolgáltasson? Gyermeki álmokba ringatta magát, valahányszor erre gondolt,
de aztán rá kellett jönnie, hogy itt bizony nincs igazság. Sőt, soha nem is volt,
és talán nem is lesz. Ők más igazságot szolgáltatnak, mint amire az emberek
vágynak, hiszen gyakran maga az igazság nagyobb hazugság, mint ahogy azt
sokan elhinnék.
Benjamin és James Narrowayt ezért is nem tartóztatta le soha senki.
Nem akartak szembeszállni velük, hiszen az ördöggel is lepaktáltak, olyan
emberekkel üzleteltek, akikről jobb semmit sem tudni.
Paul sok pletykát és szóbeszédet hallott, aminek legalább háromnegyedét csak
kitalált mesének könyvelte el. Tapasztalatból tudta, hogy az emberek vannak
annyira ostobák, hogy rákapjanak azokra a dolgokra, amikben egy szemernyi
igazság sincs, aztán pedig szépen kiszínezve tovább adják másoknak, akik ezt
persze feltétel nélkül el is hiszik.
De ez Benjamin és James volt, nem pedig Naya. Ő nem követte a családi
hagyományt, nem vált olyanná, mint a felmenői. Igaz, néha belegondolt, vajon
mennyit örökölhetett a nagyapja természetéből vagy az apjáéból... Ebből a
szempontból a nő egy rejtély volt számára; egy igazán vonzó és
megfejthetetlen rejtély.
Azonban lassacskán rá kellett döbbennie, mennyire is hasonlítanak
egymáshoz. Két kósza lélek, akit a földbe döngölt az élet... Mindketten

571