Page 570 - A sírból üdvözöl

– Nem veszed észre, hogy abba kell hagynod?! Menekülj, míg nem késő,
míg az igazság nem talál meg!
– Elég! – kiáltott fel hirtelen. Ez már több volt a soknál. – Maga semmit
sem tud rólam, és ha még egyszer ki meri nyitni a száját, kivágom a nyelvét a
helyéről! Mit tud maga a tervemről? – kérdezte fogcsikorgatva. Mást sem
akart, csak Downton nyakára fonni az ujjait, és addig szorongatni, míg ki nem
leheli a lelkét. – Figyelmeztettem, hogy maradjon távol tőlem, és ne szóljon
bele a dolgaimba, de maga... hát ennyire semmit ér az élete?
– Nem az én életemet féltem – mondta csendesen a férfi. – Hanem a
tiédet. Azt mondtam, légy csendben, a dolgok helyetted is sikoltoznak!
Nayának ekkor lett elege. A dolgok... Miféle dolgok? Gyűlölte ezeket a
rejtett utalásokat, jobb dolga is volt, mint naphosszat fejtegetni őket. A
halottak hallgatnak! És ennyi neki elég, nem kell sem rejtvény, sem pedig
titok. Ha a halott a koporsóban fekszik, nem nyitja ki többé a száját, az
igazságát elviszi a szél, a lelke a testével együtt enyészik el.
– Azt mondtam, elég! – Hirtelen lendült előre, Downtonnak mozdulni
sem volt ideje. A serpenyő kiesett a kezéből, mire Naya megragadta az ingénél
fogva, és keményen nekivágta a ház oldalának.
Downton felnyögött; minden levegő kiszaladt a tüdejéből, és az ijedtségtől
elkerekedtek a szemei. A nő ujjai a torkába vájtak.
Nem, ezt nem így kellett volna... A fenébe is, elrontott mindent! Nem kellett
volna feldühítenie Nayát, James előre figyelmeztette, de hát kinek jutnak
eszébe ilyenkor a szabályok? James amúgy is túl sokat kért tőle, nem tudott
már mindent teljesíteni... Mindenre számított, csak erre nem. Naya túl
messzire ment, ő pedig képtelen volt megfékezni vagy jobb belátásra téríteni.
A francba, hiszen azt sem tudta, miért döntött úgy, ahogy! Értelme volt a
tervének, hát persze, hogy volt, de annyi miértje, hogy mindre nem tudott
választ adni. Sőt, ha ezt tovább folytatja, Downton nemsokára
megszabadulhat a bőrétől – ha akarja, ha nem. Nem, ő nem gondolta, hogy
ehhez még az életét is kockáztatnia kell. Mondta neki bárki is, hogy ez ezzel
jár? Ha elmondaná Nayának, akkor talán nyerhetne magának egy kis időt. A
kurva életbe is, nem akart meghalni, de most már biztos volt benne, hogy
nincs sok hátra, és a saját unokája tényleg megfojtja. A sors iróniája lenne,
hogy ő is egy Narroway keze által halna meg, mint ahogy a családja többi
tagja.

568